„Éppen egy kéthetes balatoni túrán vagytok, újabb anyagot gyűjtötök a bloghoz. Ez a szabadságotok terhére történik, vagy pihenéssel kötöttétek össze?
A nyaralással kötöttük össze ezt a kirándulást, de egyáltalán nem tehernek érezzük, mert ez a hobbink. Az a célunk, hogy ötletet adjunk arra, hogy a Balaton nemcsak strandidőben érdekes. Az elmúlt három évben körülbelül hatvan romot kerestünk fel, de még nem írtam mindegyikről posztot, mert a blogolásnak ez a nehezebbik, időigényesebb része. Azért idén szeretnénk több helyet bemutatni.
Honnan jött a blog ötlete?
Gyerekként sokat nyaraltam a Balaton környékén, és láttam a romjelzéseket a térképeken. Nagyon érdekelt, hogy mi lehet ott, miért hagyták el ezeket az épületeket, és mitől omlottak össze. Akkor kevésbé tudtunk hozzáférni az információkhoz, a helyi táblákról és gyűjteményes anyagokból tájékozódtunk. Felnőttként egy közös nyaralás során Gáborral arról beszéltünk, hogy jó lenne megmutatni a Balaton másik arcát, hiszen Veszprém, Somogy és Zala megyében bőven száz felett van a templom- és várromok száma, sokat közülük nem is jelölnek a térképek. Gábornak is jól jött a blog, mert akkoriban fotóssuliba járt, és a romok jó téma volt a gyakorláshoz.
Mindegyik romhoz nem lehet internetes forrást találni, ilyenkor honnan szereztek információkat?
A bejegyzésekben a fotó és személyes élmények, meg a Google Maps-es térkép mellett valóban igyekszünk történetet is elmesélni. Ha nincs az interneten semmi, akkor a helyiekkel beszélgetünk.
Ilyenkor egy-két legendába is belefuthattok, vannak ismétlődő motívumok?
Nem igazán, de egy-két jópofa sztorit hallottunk már. Vászoly környékén a legenda szerint elástak egy aranyhintót, minden évben egy éjszaka, éjfélkor megnyílik a föld, és a hintó előkerül. Az ismétlődő elem inkább az, hogy a törökökkel hozzák összefüggésbe a romokat, még azokat is, amik nem a török korból valók. Például van egy katolikus templom, aminek a népnyelvben azért lehet török templom a neve, mert abban az időszakban pusztulhatott el. A legtöbb templom és vár pusztulása valóban a török, vagy a kuruc-labanc időszakhoz köthető.”