„A Legfőbb Ellenőrzési Intézmények Nemzetközi Szervezete, az INTOSAI a függetlenséget illetően nyolc olyan alapelvet fektetett le Mexikói Nyilatkozatában, amelyek elengedhetetlenek a közszektor helyes számvevőszéki ellenőrzéséhez. Ezek a következők:
• olyan jogi, lehetőleg alkotmányos keret, amely garantálja, hogy a számvevőszékek mind de facto, mind de jure függetlenek legyenek a végrehajtó hatalomtól;
• a számvevőszékek vezetői és tagjai esetében olyan kinevezési, megújítási és visszahívási eljárás, amely biztosítja függetlenségüket, beleértve a megbízatás alatti elmozdíthatatlanságot és a mentelmi jogot is;
• kellően széles hatáskör (többek között jog a kormányzati tevékenységek gazdaságosságának, hatékonyságának és eredményességének ellenőrzésére) és teljes mérlegelési jogkör feladataik ellátása során;
• korlátlan hozzáférés az információhoz;
• a számvevőszéki munkáról való jelentéskészítés joga és kötelessége;
• döntési szabadság az ellenőrzési jelentések elkészítésének időbeni ütemezésével, tartalmával, nyilvánosságra hozatalával és terjesztésével kapcsolatban, beleértve az ajánlásokat is;
• eredményes mechanizmusok a számvevőszéki ajánlások hasznosulásának vizsgálatára;
• pénzügyi és irányítási/igazgatási autonómia, és megfelelő emberi, anyagi és pénzügyi erőforrások rendelkezésre állása.
Ha ezek az elvek megvalósulnak, az mindenekelőtt a végrehajtó hatalomtól függetleníti a számvevőszékeket, de a nemzeti parlamenteknek is tiszteletben kell tartaniuk ezeket. Különösen fontos ez az olyan számvevőszékek esetében, amelyek az ország parlamentje alá vannak rendelve, vagy szervezetileg is ahhoz tartoznak. A számvevőszékeknek például szabad kezet kell kapniuk ellenőrzési terveik vagy szervezeti felépítésük meghatározására vagy megváltoztatására, a parlamenti képviselők beavatkozása nélkül. Jogosultnak kell lenniük a parlamenti kiadások ellenőrzésére is.”