Az emberiség lassan meghalad mindent, ami emberi, s ami még odakötözi őt a transzcendenshez. S amikor majd mindent „meghaladunk”, akkor leszünk „nem emberek” többé. Csak nem lesz senki, aki erre rádöbbenjen.
„Ady még azt kérte: »Ne bántsátok a legendákat. Csak azokat tudjuk bizonyosan.«
Szerb Antal pedig ezt vallotta: »Ha mélyebben magunkba nézünk, a sárkánynak több realitása van, mint a repülőgépnek. Ha a repülőgépek mind kipusztulnának, a következő nemzedéknek már nem volna képzete a repülőgépről. De sárkányok mindig lesznek, amíg emberek élnek a földön.«
Ezek persze mind-mind régi ízű mondatok. Olyan ódon gondolatok kifejezői, amelyeket már »meghaladott« az emberiség.
Az emberiség lassan meghalad mindent, ami emberi, s ami még odakötözi őt a transzcendenshez.
S amikor majd mindent »meghaladunk«, akkor leszünk »nem emberek« többé. Csak nem lesz senki, aki erre rádöbbenjen.
A Népszava és a lap karikaturistája, Pápai Gábor sem döbben rá.
Ők már meghaladták az emberi ügyeket, dolgokat, bánatokat és örömöket. Meghaladtak minden hagyományt, minden múltat és históriát, és legfőképpen minden mítoszt és legendát.
Ők és követőik a repülőgépek realitásában élnek. Sárkánnyal dolguk nincsen. A mítoszok tiszteletétől kirázza őket a hideg, mert a szabadságról mindössze annyi jut eszükbe, hogy az tagadása mindennek. S hogy a szabadság valami olyasféle dolog, ami soha nem érhető el a maga teljességében, de törekedni kell rá.
Mire majd elérik a szabadság teljességét, addigra fog széthullani a világ. S majd jönnek a sárkányok. A mítoszok és legendák. Persze csak akkor, ha valaki mégis túléli ezeket a nyomorultakat…”