Egyenrangú együttműködést keresünk

„Miért döntött úgy, hogy összefogásra hív szinte mindenkit, aki elégedetlen a mostani kormánnyal? Ez a népfrontpolitika nem zavarosabb megoldás, mintha azt mondaná, hogy csinálok egy pártot, következetesen képviselek egy tervet, és akinek tetszik, az majd úgyis rám szavaz?

Mert elemeztük a helyzetet, és ez tűnt a működőképes megoldásnak. Egyrészt a mostani kormányzás Magyarországot tartósan, akár évtizedekre leszakíthatja a fejlett országok fejlődési irányáról. Ezért feltétlenül változás kell. Ez az első tétel. Az én generációmnak, meg a gyerekeink generációjának is az életét tönkre teheti, ha fennmarad még négy évig az, ami most történik Magyarországon. Ez a tétje a 2014-es választásnak. A második, hogy azt is látni kell, hogy azok a problémák, amelyek miatt Magyarország ilyen rossz helyzetben van, nem az elmúlt két évben kezdődtek, most csak súlyosbodtak, sőt helyenként drámaivá váltak. Ezért nem egyszerűen az a kérdés, hogy vissza lehet-e menni 2010 elé, hanem hogy lehet-e előre menni és egy új korszakot nyitni a magyar politikában. Korszakváltás kell. A harmadik, ami még az elemzéshez tartozott, hogy ha le is győzné a kormányt az ellenzék, akkor utána a rezsim kormányzaton kívüli egyéb elemei (az alkotmánybíróság, a kilenc évre kinevezett emberek, a különböző kétharmadba öntött szabályok) felhasználásával még a többség akarata ellenére is sakkban lehetne tartani az országot. Zsarolni lehetne ellenzékből is.

Továbbá a kétharmados, egyébként megkérdőjelezhetetlen választói legitimációval rendelkező kormány olyan választójogi törvénycsokrot fogadott el, amely jelentős előnyhöz juttatja. Elvileg azt is lehetővé teszi, hogy még a többség akaratával szemben is parlamenti többséget szerezzen. Ebből a választójogi törvényből az következik, hogy nagyon lejt a pálya a Fidesznek. Így csak egy esélyt látok ma: ha egy kellően nagy választói koalíciót lehet összehozni.

Ha a mai ellenzéki pártok szavazóit összeadnánk, talán még az egyszerű győzelemhez sem lenne elég. Ráadásul ezek nem összeadható szavazatok. És semmiképpen sem lennének elegek ahhoz, hogy egy rezsimváltás és egy korszakváltás következhessen. Ezért az a cél, hogy egy akkora választói többséget, választói koalíciót lehessen elérni, amely nem egyszerűen lebonyolít egy ingamozgást a politikában, hanem az ingát megállítja középen, és a rettenetesen megosztott magyar társadalmat képes újraindítani egy fejlődési pályán. Ehhez pedig egy sokszínű, sok elemből álló politikai közép kell. Ez szerintem 2,5–3 millió közötti szavazót kell, hogy jelentsen, figyelembe véve az új választási rendszert. Ez a mai ellenzéki pártok támogatottságánál jó egymillióval nagyobb választói tömeget jelent, ide kell eljutni. Az elmúlt két évben az ellenzéki pártok nem tudtak eljutni a választóknak egy nagyon nagy tömegéhez. Van egy változást akaró, párt nélküli tömeg. Őket is meg kell szólítani.

Az nem túlzott kockázat, hogy az MSZP messze a legerősebb ellenzéki pártként jár majd a legjobban a közös indulással? Ha vesztenek, akkor maguk alá gyűrték a baloldali riválisokat, hiszen azok feloldódnak a szövetségben. Ha nyernek, akkor úgyis ők diktálhatnak a leghangosabban, és így nyomhatják le a koalíciós partnereket. Így olyan, mintha az MSZP-nek kaparnák ki a gesztenyét.

Se riválisa, se ügynöke nem vagyunk senkinek. Egyenrangú együttműködést keresünk a korszakváltást akarókkal. Ennek az összefogásnak háromnegyed év múlva két követelménynek kell majd megfelelnie. Egyrészt az addig csatlakozóknak képesnek kell lenniük megőrizni identitásukat a választási kampányban és a választás után is. Szándékosan nem szabtunk most meg semmilyen szervezeti formát, hogy ezt majd a csatlakozókkal beszélhessük meg. A másik oldalról olyan konstrukciót kell kialakítani, ami a lehető legnagyobb esélyt biztosítja a mostani rezsim leváltására és az azt követő jó kormányzásra.”