A jövő mérnöke

„Hallom magyarázni a rádióban az embert (álltitk.), hogy akkor az állami finanszírozás háttérbe szorítása, az egyéni felelősség, a társadalmi költségek vállalása, és a többi és a többi, remek gondolatok, nem győztem egyetérteni. A további hírek ugyan arról szóltak, államosítani szeretnék éppen a gázt, a villanyt, a trafikokat, a fridzsidert, a porszívót, mindent, most kerül majd napirendre például az öntözés, aminek külön örülök, hogy állami feladat lesz, mert mindig elfelejtek locsolni, remélem Harrach Péter vagy Rogán Antal kapja a leándereinket az erkélyen, minden nap locsolni kell, de ésszel, mert könnyen berohad, persze ennyi erővel a szemetet is levihetnék, de mindegy, nem vagyok telhetetlen. No, de a jövő a fontos, a felsőoktatásból ezerrel vonul kifele az állam (kivéve a napozóegyetemet, de hát azt megérdemlik), ami nagy reményekre jogosítja ezt a kis, sokat szenvedett népet. Úgy néz ki, a felsőoktatás lesz a magyar kapitalizmus utolsó, még álló bástyája!

És biztos vagyok benne, hogy ha az állam eltakarodik erről a területről, itt még csodákat látunk. Üstökösként emelkedik az egyetemi képzés színvonala meg mindene; tíz év múlva úgy kell majd elzavartatni a biztonsági őrrel az Elte kapujában állásért kuncsorgó stanfordi professzorokat, a kirajzó frissdiplomások pedig ellepik a világcégek igazgatótanácsait.”