„Szóval az van, amit Orbán Viktor akar. És akkor most nézzünk körül, vajon jó-e nekünk, amit akar. Ment-é az erős kéz által a világ elébb?
Nos, nem ment. Pedig olyan jól hangzott: adjunk minél több hatalmat egy okos embernek, bízzuk rá magunkat, és ő kivezet bennünket a sötétségből. A kudarc egyik oka, hogy az erős kézhez nem erős jellem és elme tartozik, hanem proletár mohóság és hanyatló mentális képességek, színes elmebajokkal tarkítva. Mindennél többet mond a médiapolitika: aki megalázó bírósági és nemzetközi fenyítések után sem képes elfogadni, hogy egyáltalán létezik egy ellenzéki rádiócsatorna, az szimplán beteg. Inkább kockáztatja az újabb és újabb kínos helyzeteket ország-világ előtt, csak ne legyen Klubrádió. Ennyire alacsony kritikatűrő képességgel kiszeltünde sem lehet az ember, nemhogy legfőbb vezető.
Orbán Viktor hatalmának annyi az eredménye, hogy az ő elkeserítő korlátoltsága érvényesül mindenhol, ahova elér a keze. Márpedig kényelmetlenül sok helyre elérnek azok a bután matató, tömpe ujjak. A hálószobától a munkahelyen át az iskoláig. Sehol senki nem lehet okosabb, mint amennyire ő ért az adott területhez, vagy az alattvaló, akire rábízta az ügyet. Úgy lesz, ahogy ő jónak látja, és még ha esetleg rá is ébred időközben, hogy az úgy baromság, akkor is, juszt is, mert különben be kellene vallani, hogy tévedett. És hogyan is tévedhetne egy ekkora ember? A beismeréssel megkérdőjelezné a funkcióját.
Van azért, ami tényleg simábban megy, mint azelőtt. A lopás. Abban nincs hiba. Korrupció volt az élcsapat győzelme előtt is, de nem határozta meg a politikai stratégiát. Ma ez a helyzet. Az Európai Unió, a külvilág és a nyilvánosság nyomása mindenekelőtt azért utálatos és visszaverendő, mert akadályozná azt, hogy Lajos és barátai felvásárolják az országot az utolsó macskakőig. Hogy az étvágyuk megvan hozzá, az nyilvánvalóvá vált mostanra. Minden más: tragikus zsákutca. Erős volt a kéz, amely kipaterolta az IMF-et, de nem elég ügyes, hogy ne kelljen visszahívnia.”