Beszélő bot

„3. Tárgyalási pozíció. A listáról szóló vita elindításának leginkább racionális magyarázata szerintem a tárgyalóasztal környékén kereshető. Ez az értelmezés onnan indul, hogy a kormányfő ugyan a nyilvánosságot használja, de elsősorban nem a nyilvánosságnak beszél. Ezért is fogadható el számára veszteségként az, hogy »lebuktatható«: akikhez valójában szól, úgyis tudják, hogy mi az igazság – mint ahogy azzal is tisztában vannak, hogy a politikusok trükköznek. Ugyanakkor egy olyan terepre megy, ahová a tárgyalófelek úgysem követik, részben, mert nem érdekük, részben, mert nem jók ebben, nem itt van versenyelőnyük. Orbán itt próbál tehát manőverezni, talán pontosan nem is igazán tudva, hogy mit érhet el vele. Az elképzelés gyenge pontja ugyanis éppen a cél: vajon miképpen javíthatja a magyar tárgyalási pozíciókat egy ilyen bejelentés? Színvallásra kényszeríti az IMF-et, kiugrasztja a nyulat a bokorból – ilyesmire lehet esetleg gondolni, de talán valószínűbb, hogy egyszerűen Orbán – ahogy a belpolitikában is megszokta – lépni akar, kimozgatni az ellenfelet, új pozíciókat felvenni. Hátha jó lesz valamire – ennél többet én sem látok ebben, de ennél életszerűbb, racionálisabb magyarázatát sajnos nem találom ennek a kommunikációnak.”