Himnusz a minimálbérhez?

„A hazai balliberális beszéd szerint nincs más lehetőség, önként be kell tagozódnunk az IMF által kiépített nagy pénzügyi, gazdasági és politikai rendszerbe. És jobb, ha ezt önként tesszük, mint kényszerre. Kényszerre, akárcsak Észak-Afrika vérbe és erőszakba borult országai. Inkább nevessünk és integessünk, ahogy a felvonulók integettek Rákosinak majd Kádárnak május 1-jén. Jóllehet nemcsak ismerték a szocializmus képtelenségeit és agresszív hajlamát, de meg is élték, meg is szenvedték azt. No de itt most állítólag nem lenne szenvedés, az IMF által kölcsönzött pénzből ha nem is fényűzően, de biztonságosan ellehetnénk, s ugyebár mindig a gyomor, az élet, a puszta élet az első, s örüljünk, hogyha a puszta élet kérdései felől nem Recsken, hanem egy minimálbéres munkahelyen elmélkedhetünk, bár a sok elmélkedésből lehet Recsk még egyszer, ha nem vigyázunk! És az hova kerül, aki arról elmélkedik most például, hogy Magyarország nem hitelt kér az IMF-től, hanem pénzt? Ami az övé is. Hisz tagja és befizetője az IMF-nek. Eretnek gondolat? Ma még az. De holnap talán már gyűlöletbeszéd, amiért éppenséggel egy kis recski beutalás is járhat.

Mentalitás dolga, ki mire szavaz. Elfogadja a balliberális oldal lencsetálas programját, vagy harcol. A legszebben Petőfi énekelte meg ezt a konfliktust. Az a Petőfi, akiről napjaink zajos kultúrharcaiban egyetlen szó sem esik.

Éppenséggel elemezni lehet bizonyos aktuális pénzügyi és a nyomukban keletkező gazdasági folyamatokat. Ezek azonban nem diszciplináris, embertől és rendszertől független törvényszerűségek, mint például a gravitáció vagy a Pitagorasz-tétel, hanem az IMF és más hatalmi szervezetek által kiépített struktúra belső, technikai és működési elemei, mechanizmusai. Fontosabb ennél, hogy az IMF politikai hatalommá vált, amely ezer képben és formában képes megjelenni, a szír ellenállástól kezdve az EU teljes és átfogó szervezetéig, illetve az Egyesült Európai Államokig. Ezt az Orbán-kormánnyal folytatott tárgyalások is jól mutatják. A nyilvánvaló gazdasági és politikai cél Magyarország betörése és forrásaink megszerzése. Itt már nincs szó kormányról és pártokról, nincs szó nyelvről és hagyományról, nincs szó álomról, csak a realitásnak nevezett kényszerűségről, alávetettségről. Itt a termőföldjeinkről, de még inkább híresen gazdag vízkészletünkről van szó. Az már mindegy lenne az IMF-nek, hogy Orbánnal vagy Orbán nélkül törünk be, a hazai balliberális oldal azonban mindenáron hatalomba akar kerülni, hogy szép zsoldért kiszolgálja az IMF legbornírtabb követeléseit is. Ehhez pedig félre kell állítania Orbánt. Vagy így, vagy úgy. Ugyan miért éppen most, ezekben a tárgyalások szempontjából kényes napokban akar lábra állni a Roma Gárda? A »demokrácia védelmének« nagykönyve mindenesetre azt írja, hogy egy polgárháborús országgal nem lehet tárgyalni… Oda be kell vonulni, és feltételeket kell diktálni!”