Éhségsztrájk, Kossuth-tér, csütörtök

„Az éhségsztrájk minden napján, délutánonként tartunk tematikus előadásokat, vitákat, kerekasztalokat. Ezek célja egyrészt a jelenlegi kormány politikájának a bírálata, megvitatása, másrészt természetesen a Demokratikus Koalíció elképzeléseinek megfogalmazása és megmutatása. Beszéltünk hétfőn a közjogi rendszerről, kedden a gazdaságpolitikáról, szerdán a szociálpolitikáról, ma, csütörtökön pedig a magyarországi szélsőjobboldalról. »Nácikkal nincsen közös haza« – hangzott a rendezvény címe, ami váratlan aktualitásra tett szert. Előbb különböző pletykákat hallottunk arról, hogy mire, mikre készül a Jobbik vezérletével a szélsőjobboldal. Már az előző napokban is nagyfokú »kreativitásról« tettek tanúbizonyságot, amikor kisebb-nagyobb csoportokban megjelentek a téren, leültek a Kossuth-szobor lépcsőire és enni kezdtek – chipset, kiflit, szendvicset, gyrost, kinek mire futotta. De mára a Jobbik ifjúsági szervezete az éhségsztrájk közvetlen közelébe tüntetést jelentett be 150 főre, ételt kívántak osztani.

A rituálé a szokásos volt. Kora délután felvonult a rendőrség, a tér másik oldalán megjelentek a jobbikosok, s vártuk, hogy mi fog történni. Láttuk, hogy matatnak valamit, lengetik a zászlóikat, felállítják a bográcsot, amiből majd a gulyást akarják osztani. De nem jönnek az emberek. Nincsenek többen, mint 40-50-en, fiatal 16-18 éves fiúk és lányok. Egy darabig téblábolnak, aztán kiállnak egy sorba, és felemelik Gyurcsány-ellenes tábláikat, felirataikat. Állnak egy ideig a tábláikkal az esőben, de nem történik semmi. Aztán megunják, visszamennek, s elkezdenek beszivárogni a mi »térfelünkre«. De ennek sincs semmi hatása, nincs semmi vita, kiabálás, üvöltözés – egyszerűen nem veszünk róluk tudomást. Így aztán megunják, összeszedelőzködnek és elmennek. A legnagyobb problémát a gulyás jelenti, amit aztán az ide tévedt turisták esznek meg. A maradékot meg magukkal viszik a tüntetők. Ennyi történt. Szánalmas volt, nevetséges. Az ember megsajnálta ezeket a fiúkat és lányokat, akik itt tévelyegtek, s valószínűleg azt sem tudták, miről beszélnek.”