Sárkány ellen sárkányfű

„A hétköznapi józan ész által megszervezett élet egyszerű alapértékek köré szerveződik: munka, otthon, biztonság. Ezek biztosítását várják el egy kormánytól az emberek. A világ azonban úgy van berendezve, hogy gyakran a legegyszerűbb dolgok eléréséért kell a legtöbbet áldozni. Szabadságharcot nem a szabadságharcért kell megvívni, hanem azért, amit elérhetünk általa. Vagy más megfogalmazásban: a forradalom értelme nem önmagában van, hanem abban, ami utána következik.

A kormányzás kérdései ezért ott kezdődnek, ahol földbe verjük a cölöpöket.

Az első cölöp: a nemzeti függetlenség megteremtése. Ez azért kell, mert enélkül nem vagyunk önmagunk urai. Ezért kell csökkenteni az államadósságot, mert aki fölött hitelezői rendelkeznek, az híján van az önbecsülésnek.

A második cölöp: meg kell akadályozni a függőség újratermelődését. Ezért kell vigyázni az úgynevezett hiánycélra, ezért kell átalakítani az adósságot termelő rendszereket, ezért kell saját lábra állítani a felsőoktatást vagy az egészségügyet.

Aki ki akarja dönteni ezt a két cölöpöt, az nem növelni, hanem szűkíteni akarja az önálló döntés lehetőségét, az nem kitágítani, hanem zsugorítani akarja a mozgásterünket.

Két világosan elkülönülő felfogás áll egymással szemben. Az egyik azt kérdezi: »mit akarunk?«, a másik meg azt: »miért nem lehet ezt akarni?«.

Ha a lebeszélők győzedelmeskednek, akkor általánossá lesz a megalkuvás kultúrája, s tényleg nem lesz más Törökszentmiklóson és Fegyverneken, mint »sár, sár, és fáradt / közöny vagy bánat / emberben és kuvaszban«.”