Naiv vagy machiavellista volt-e a magyar döntés?

„A machiavellista megközelítés problémája pedig, hogy nem igazán lehet megállapítani, hogy Magyarország mit nyert ezzel az »üzlettel«. Lebegnek bizonyos feltételezések – az államadósság finanszírozása, magyar cégek terjeszkedése – de ezeket vagy maga az azeri fél cáfolta kifejezetten, vagy pedig annyira megfoghatatlanok, hogy a nemzetközi politika nagyon is konkrét nyereségekről szóló világában gyakorlatilag értelmezhetetlenek. Továbbá, ha van is nyereség, arra nem tudjuk a választ, hogy összevethető-e, összemérhető-e ez a haszon az események miatti nemzetközi presztízsveszteséggel. Gyaníthatóan nem.

A valóság tehát jóval bonyolultabb, mint azt az egyszerű elméletek és annak hatására a közbeszéd feltételezik. Egy biztos, az előbbiek pontosan rámutatnak arra, hogy a Safarov kiadását lehetővé tevő döntés előtt nem készült megfelelő helyzetelemzés, mely azonosította és értelmezte volna a lehetséges kockázatokat, nyereségeket és veszteségeket. Ez pedig óriási hiba a nemzetközi politikában, hiszen ezután már csak elszenvedjük a történéseket, próbálhatjuk a károkat csökkenteni, de csak futunk az események után, ahelyett, hogy alakítanánk azokat. A magyar diplomácia – bárhol is legyen a központja, a Miniszterelnökségen vagy a Külügyminisztériumban – rosszul vizsgázott, kirobbantott egy olyan konfliktust, mely e nélkül nem így alakult volna. Ebből is látszik, hogy a nemzetközi politikában a nem-cselekvés gyakran jóval többet érhet, mint bármilyen meggondolatlan tett, s hogy minden egyes nemzetközi politikai lépésnek beláthatatlan következményei lehetnek.”