Nincs katolikus „harmadik út”

„Mégis sok keresztény úgy értelmezi a szegénység elleni küzdelem kötelességét, hogy az államnak szükségszerűen be kell avatkoznia a gazdaságba és újra kell osztania a javakat.

Ez elég problematikus volna, ráadásul a körülményektől is függ, hogy mit érdemes meglépni. A szocializmus mindenesetre lényegéből fakadóan ellentétes a katolikus társadalmi tanítással. Hogy a katolikus társadalmi tanítás szociális piacgazdaságán belül mi az állam szerepe, ahhoz végig kell gondolnunk a dolgok gazdasági és politikai oldalát is. Ehhez viszont fontos emlékeztetni magunkat a szubszidiaritás katolikus alapelvére. Ez alapján pedig az állami beavatkozás csak végső esetben lehetséges. Nem szabadna úgy tekintenünk az államra, mint a szociális problémák megoldásának elsődleges eszközére. Ha így tennénk, csak rontanánk a helyzeten. A legalapvetőbb egység a család, aztán ott vannak a közösségek, az önkéntes társulások – nem szabadna elterelni a figyelmet arról, hogy a szegénység elleni küzdelem kötelessége elsősorban ezeket terheli, s így nem érdemes az állami bürokráciára bízni azt. Ez nem jelenti azt, hogy az államnak nincs meg a maga szerepe, de ennek a szerepnek tiszteletben kell tartania a szubszidiaritás elvét. Ha vetünk egy pillantást az egyháztörténetre, beleértve Magyarországot is, rá fogunk jönni, hogy az egyház igen hatékonyan kezelte a szociális problémákat, gyakran sokkal kevesebb forrásból, mint az állam. (…)

Lehet, hogy az igazság a kettő között van? A mindent újraosztó szocialista és az újraelosztás-ellenes kapitalista között, félúton?

Ez szerintem félreértés. Ha az van a szegények javára, aki elosztáspárti, akkor ebből az következne, hogy akik igazán a szegények javát akarják, azok a kommunisták. De csak vetnünk kell pillantást a kommunista országokra, hogy lássuk, ennek mik a következményei.

Általános vélekedés, hogy ahol, amikor a piac nem működik jól, ott jó, ha az állam kijavítja azt.

Természetesen a piac tökéletlen, de nincs olyan emberi intézmény, ami tökéletes lenne. A piac tökéletlen, mivel tökéletesen emberi. Az emberek pedig tökéletlenek. II. János Pál pedig azt írta a Centesimus annusban: nem ismerünk olyan alternatív rendszert, ami jobban működne, mint a szabad piac. Természetesen a szabad piac csak megfelelő erkölcsre alapozva működik jól. De nem érv az, hogy amiért a piac nem teremt földi mennyországot, ezért az rossz. A földi paradicsom után való sóvárgás a szenvedés egyik legnagyobb forrása volt a történelem folyamán. Amit tennünk kell, az a tökéletlen rendszer legjobb működtetése.

Mit gondol a sokat emlegetett katolikus „harmadik útról” a szocializmus és a kapitalizmus közt?

Ez sok mindent jelenthet, de szerintem elég veszélyes ötlet. Mint arra korábban utaltam, az egyház nem ajánl specifikus megoldásokat. A katolikus tanításból nem következik sem a középút, sem a bal, sem a jobb sáv támogatása. Másrészt egészében a közjót kell szolgálnunk, nem valamiféle középutat. Nem kompromisszumokban kell gondolkodnunk, hanem abban, ami az adott körülmények közt a legjobban működik. Amint II. János Pál írta a Centesimus annusban: a szabad piacgazdaság a megfelelő erkölcsi alappal a legjobb rendszer.”