Julian Assange és a Pussy Riot

„El kell ismernem, azok közé tartozom, akik a bontott csirke vaginában való nyilvános elhelyezésében, és egy hídra festett pénisz graffitiben sem látnak túl sok művészi értéket. Ez a fajta provokáció számomra unalmas, öncélú és semmitmondó.

Mindezek ellenére a kétéves ítélet valóban szigorú, még akkor is, ha az efféle viselkedést az oroszországinál »fejlettebb« demokráciákban sem hagyta volna teljesen szó nélkül a bíróság.

Szóval  Putyin rendszerét sem kívánom mentegetni. Még akkor sem, ha megjegyzem, Borisz Jelcin országlása alatt, aki aztán tényleg a Nyugat kedvence volt, nemes egyszerűséggel szétlopták a föderációt. (Putyin népszerűségének gyökere és az orosz ellenzék gyengeségének oka ebben keresendő.)

Ám így, ahogy nézem az Assange-ról készült felvételeket, a Pussy Riot miatt indult nyugati tiltakozás (komoly kormánybírálatok, elismert művészek, sportolók) most mégis abszurdnak hat. Assange ügyében a washingtoni külügy valahogy nem tiltakozott. Márpedig Assange azért tartózkodik az ecuadori nagykövetségen, mert oda menekült. És azért oda, mert különben kiadták volna Svédországnak. És azért adták volna ki, mert két hölgy azt állítja: igaz, hogy beleegyezésükkel létesített velük szexuális kapcsolatot, valamiképp mégis megerőszakolta őket. Az ügy Londonnak pedig hogy hogy nem annyira fontos, hogy emiatt állítólag még a követség megrohamozása is felmerült, ami legalábbis diplomáciatörténeti esemény lenne a szigetországban. (Ilyesmi eddig csak Teheránban volt szokás).

Nem gyártanék összeesküvés-elméleteket, de akadnak, akik úgy látják, a svédországi eljárás másról szól.”