Deákné vászna

„Mi a legnagyobb veszély egy magát új, tiszta erőként hirdető párt számára? Leginkább az, ha olyan botrányok vannak körülette, amelyek azt demonstrálják: pontosan olyan és úgy viselkedik, mint azok a politikai szereplők, amelyeket ellenfélnek tart és le akar győzni. Emlékezzünk csak a 2010-es választások előtti jobbikos botrányokra: »a támadók jól kalkulálnak, a Jobbikot ugyanis ma csak itt, ezen a ponton lehet érdemben gyengíteni« – írtam akkor, és gyanítom, hogy a kampány végnapjaiban előkerülő ügyek néhány mandátumot biztosan elvettek a párttól - ami egyben azt is jelenti, hogy feltehetően ezek nélkül a Fidesz nem szerzett volna kétharmadot.

A Szegedi-ügy hasonló a korábbi esetekhez, dinamikája és következményei miatt talán még túl is tesz azokon. A pártból most távozó politikus a Jobbik kulcsfigurája volt: 2009-ben a ferencvárosi időközi országgyűlési választáson megszerzett harmadik helye először demonstrálta a jobbszél erősödését. Később európai parlamenti képviselő, a Jobbik alelnöke és a párt legsikeresebb megyéjének (Borsod) vezetője lett. Amikor idén nyáron zsidó származása napvilágra került, és a párt vezetése kiállt mellette, úgy tűnt, hogy a Jobbik akár még jól is kijöhet az ügyből: Szegedi megtartása alkalmasnak látszott az antiszemitizmus vádjának gyengítésére. Miután azonban egy hangfelvételből kiderült, hogy a politikus nem mondott igazat, ugyanis korábban már tudomása volt származásáról (ráadásul uniós pénzek ígéretével akarta megakadályozni ennek nyilvánosságra kerülését), a párt védhetetlen helyzetbe került. Ha megtartja Szegedit, hazugsággal és korrupcióval lesz vádolható. Ha elküldi a politikust, hiába próbálja magyarázni a helyzetet, az egymondatos hír (zsidó, kiderült, kizárta) az antiszemitizmus súlyos bélyege lesz a párton, ráadásul a vitázó, marakodó, belső kérdésekkel foglalkozó szervezet képét erősíti.”