Miért álljuk a számlát?

„[N]agyon unalmas már a fizukon rémüldözni, még ha a Fidesz meg is érdemli, hogy minden alkalommal a képébe vágják, miféle ócska szólamokkal turnézott ellenzéki korában.

De az országban uralkodó kontraszelekciónak csakis akkor lehet véget vetni, ha a legjobbak fordulnak majd meg a törvényhozásban, valamint a végrehajtó hatalom csúcsposztjain. Amíg a seggnyalás a felvételi követelmény, ifjúsági szervezetek balatoni bulijain föltűnő haverok a górék, a fizetés pedig arcra, nem teljesítményre megy, addig esély sincs arra, hogy bármilyen előrelépés következzen. Persze a NER-ben nem is mutatkozik különösebb igény a gondolatra, elég ha a költő jó formában van.

Ám a hangulatkeltés a »drága« képviselőkkel, kabinetfőnökökkel, házelnökökkel és titkárokkal szemben a változás igényének tagadása. Pedig ha a választópolgárok a helyére küldik ezt a rezsimet, akkor egy valamin biztosan nem szabad majd spórolni: a tudáson. Az ország ügyeinek intézését nem bízhatjuk ugyanis többé lézerblokkolós Gucci-öltönyt viselő (forrás: cspg.nolblog.hu ) hóhányókra, akiknek a Twitter éppen annyira idegen szó, mint az Európai Bizottság, ellenben prímán tudnak odaszólni a Janinak, hogy kéne ötmillió, mert a körzet akkor lesz meg, és a Joli lánya meg pont most végzett a főiskolán.”