„De térjünk vissza a lényegi kérdéshez: vajon komolyan hiszi-e Orbán, hogy hozzászoktathatja az övéit a demokrácia elvetésének gondolatához? Mert ha igen, akkor ebben rejlik a vállalkozók fórumán előadott eszmefuttatás magyarázata. És a jelek - fájdalom - arra mutatnak, hogy egy ilyen számítás nem teljesen megalapozatlan. Hiszen vegyük tekintetbe, hogy a Nemzeti Együttműködés Rendszereként hirdetett politikai praxis megannyi jogállam-romboló törvényének a »mérsékelt és mértékadó« jobboldalon eddig sem állt elébe senki. A konzervatív közszereplők közül néhányan megfogalmaztak ugyan halk aggályokat, de számottevő tiltakozásról aligha beszélhetünk. Fodor Gábor e hét szerdai Népszabadság-interjújában idézi Mellár Tamás lehangolt állapotjelentését, miszerint a hozzá hasonló értelmiségiek azt élik meg, hogy elhagyta őket a pártjuk. Ami helytálló definíció ugyan, de pontosításra szorul.
Tudniillik a Fidesz ezt a konzervatív minoritást nem az utóbbi két évben, hanem rég leírta; voltaképp már akkor, amikor Orbán meghirdette a "Haza nem lehet ellenzékben!" jelmondatát. Mert annak hallatán végképp világossá válhatott volna a konzervatívok előtt - bár a korábbi, eléggé egyértelmű jelzéseket szintén észlelhették -, hogy az a párt, amelyik ebben a szellemben politizál, semmiképp sem a demokrácia tántoríthatatlan híve. A jobboldali demokraták mégsem vonták le a megfelelő következtetést.
És mára legfeljebb maroknyian maradtak. A megrögzött Fidesz-tábor, a már csak a parlamenti padsorokban létező kétharmados többség bűvöletében élők uralják a jobboldalt. Ezek a hithű szavazók pedig az irányított mértéktelenség kultuszát ápolják, és minél meredekebb lejtőre kerülnek, annál elvakultabban követik a felkínált vezéreszmét. Ennek a társadalmi rétegnek nincs kifogása az autoriter berendezkedés ellen, hiszen hosszú évek óta rendpártiságra és unióellenessségre trenírozzák, meg arra, hogy rokonszenvezzen a szélsőjobbal, legyen intoleráns az idegenekkel, valamint mindenfajta mássággal szemben, s amúgy általában utálja a tőkét, konkrétan pedig a külföldi vállalatokat. Vagyis, hogy a legkisebb affinitást se érezze az alkotmányos demokrácia és a piacgazdaság eszménye iránt - hát végtére miért ne üdvözölné, ha majd »hivatalosan« se kell igazodnia hozzá?