A kétharmados cövek

„[A] Tranzit résztvevői csupán elegyes témajegyzéket kaptak ahhoz a nagy ívű vízióhoz képest, amelyet a miniszterelnök a külügy embereivel osztott meg. Ebben az előadásban tökéletesen tükröződött Orbán mindinkább erőltetett, az utóbbi időben túlságosan felpörgő kommunikációjának egyre ámulatba ejtőbb módszere: a való világ felváltása egy virtuálissal; az objektív létező behelyettesítése a saját használatra átfestettel. Ez a kontextus – ahogy a szónok maga nevezi – nem a valóságos Magyarországgal és nem is a valóságos Európával, hanem egy olyan kreált társadalmi, politikai környezettel számol, amely kizárólag az ő képzetei szerint működik. Miközben vissza-visszatérő, kedvelt formulája az »intellektuális kihívás«, az elvégzendő »intellektuális munka«, aközben egész gondolati konstrukciója épp az intellektualitást nélkülözi; már ha azt nem függetlenítjük mindenekelőtt a tények tiszteletétől. Mi tagadás, ez az aggálytalan parttalanság szokta zavarba hozni Orbán publikumát, hiszen tételei olyannyira elrugaszkodnak a mégoly kérlelhetetlen racionalitástól és a hagyományosan kötelezőnek vélt logikai fegyelemtől, hogy a szüntelen sorjázó képtelenségeket – főként hitbéli hívei – összetévesztik az eredetiséggel.

Holott víziója alapjában egy rém egyszerű, ám annál hamisabb állításra épül. Arra, hogy a magyar gazdaság minden baja annak az európai válságnak a következménye, amelyet egyébként az unió és a fejlett államok rosszul, sőt sokkal rosszabbul kezelnek, mint mi a magunkét.”