„A szakértőt az különbözteti meg a szimpla kibictől, hogy az képes előre végiggondolni, hogyan alakul a meccs, milyen lesz az úszás, sőt a szakértő még attól is szakértő, hogy ha nem úgy alakul, ahogy ő megjósolta, akkor azt is elmagyarázza, hogy tévedésének milyen szakmai okai voltak, tévedése ilyenformán szigorúan szakmai alapú lesz. Ez egy tévénéző számára igen-igen szórakoztató. A kibic pedig a szakértővel szemben azért kibic csak, mert összevissza beszél, és akkor sem lesz igaza, ha a szakértővel szemben, mondjuk, helyesen tippeli meg a végeredményt. Természetesen nem szeretném relativizálni a szakértelmet, de el kell fogadnom Varga Zoli észrevételét, hogy a meccsek jelentős része megtippelhető ugyan, de leginkább csak az eredmény: hogy belül a medencében, a pályán mi hogyan alakul, az már nem.
Ahogy én látom, bár ne lenne igazam, körvonalazódik két elhúzódó vita, amiből alighanem kisebb-nagyobb balhé is lesz, majd az olimpia után. (...) Ez természetesen minden olimpia velejárója: a siker mindent megszépít, mindent igazol, természetesen nincs ok magyarázkodásra, és ráadásul a sikernek meg fogjuk látni, sok szülője lesz, míg a kudarc nyomában sok árva gyerek marad, az olimpia előtt lezárt ügyek újra előjönnek, csak valószínűsíthetően durvábban.
Félidőben ennek biztos jelei vannak.”