Az amerikai tévében nincs szurkolás

„Szepesi György emlékén, Virtay Tamáson és Knézy Jenőn felnőve egészen szürreális élmény egy magyarnak az amerikai tévén követni az olimpiát. Itt nincs drukkolás, nincs örömében zokogó szakkommentátor vagy a versenyt extázisban követő, a mi fiainkkal-lányainkkal együtt lélegző riporter. Egyáltalán: nincs olyan, hogy mi, senki nem beszél többes szám első személyben, szigorúan Team USA-t mondanak, és hűvös, távolságtartó profizmussal örülnek, ha nyernek.

Az olimpiát Amerikában az egyik legnagyobb országos adó, az NBC közvetíti, ahogy Szöul óta az összeset (és 2020-ig biztosan nála is maradnak az olimpiai jogok). A csatorna 2,2 milliárd dollárt fizetett a jogokért még 2003-ban - igaz, ebben benne volt a 2010-es téli olimpia közvetítése is -, és ebből ki is tapossák a lehető legtöbbet, több mint 5500 órányi közvetítést adnak a játékokról. Ez nettó műsoridőben több mint 200 nap lenne, tehát trükk van a dologban: a műsoridő nagy része online streamként értendő az NBCOlympics.com-on, a maradék meg szétoszlik a cég több csatornája között. Három hétig szinte éjjel-nappal olimpia megy az NBC Sports Networkön, a az MSNBC-n, a CNBC-n, és a spanyol nyelvű Telemondón, és persze a zászlóshajón, a nagy  NBC csatornán, reggel tíztől éjfélig, alig-alig megszakítva hírekkel, és más műsorokkal. A csatorna szinte az összes sorozatát és saját gyártású műsorát pihenteti, szünetet tart az elképesztően népszerű America's got talent (a Csillag születik eredetije) is. Dr Phil, a tíz éve rendelő tévés pszichológus azért nem, kevés ahhoz egy olimpia. (...)

Az amerikai hagyományoknak megfelelően minden versenyt duóban közvetít két kommentátor, a nézők nem monológot, hanem párbeszédet kapnak. A legfurább az, hogy a kommentátorok alig-alig drukkolnak az amerikai versenyzőknek. Elemeznek, követik az eseményeket, nagyon okosakat mondanak, érezhetően nagyon felkészültek, ed nem élik meg nemzeti sorstragédiaként a vereséget, és nincs örömmámor a győzelemnél. Persze örülnek, de nem csinálnak úgy, mintha az ország nyert volna. (...)

Szintén jó amerikai szokás szerint elég keményen tele van rakva reklámmal a közvetítés, a reklámszünetek aránylag rövidek ugyan, de idegesítően gyakran szakítják meg az adást. Viszont szinte minden cég külön, olimpiára hangolt hirdetésekkel készült az eseményre, ha más nem, a reklám végén megjegyzik, hogy a cég amerikai csapat hivatalos támogatója. Amerikában egyébként az olimpiai csapat egyáltalán nem kap állami támogatást, magánadományokból és céges támogatásokból, szponzorációból fedezik a költségeiket (pont ugyanúgy, ahogy az elnökválasztási kampányt).”