A hülyeség margójára

„Valamikor én is úgy véltem, hogy a mindent egy kézben tartani vágyó, diktatórikus törekvéseit akkor még rejteni igyekvő kétharmad túl nagy hatalommal ruházta fel a »független« Médiatanácsot. Az utóbbi hónapokban azonban rájöttem, hogy ennek a sebtében létrehozott szervezetnek hatalma semmi, de függetlensége nyilván még annyi sincs. A történteket ugyanis csak úgy tudom értelmezni, hogy parancsba kapták: el kell hallgattatni a Klubrádiót. A parancsot pedig akkor is végre kell hajtaniuk, ha hülyét csinálnak magukból.(...)

»A szabad sajtó minden szabadság szülőanyja« - mondta Adlai E. Stevenson, s e szavaiból az következik, hogy szabad sajtó nélkül a szolgalelkűség felé hanyatlunk. És legfőbbképen az, hogy ilyen körülmények között nem létezhet szabad választás. Sokkal többről van tehát itt szó, mint a Klubrádió-báránykáról. Ha a bíróságoknak nem sikerül megfékezniük ezt a médiamegfélemlítésre, -felfalásra kreált farkast, elszabadulhat a pokol, amelyben a centrális hatalom az egyeduralmának fenntartása és megszilárdítása ellen kiállóknak helyt adó minden fórumot felszámolhat, amikor számára szükségessé válik (például a következő választás közeledtével, bármikorra írattatja is ki). És persze más területekre is kiterjedhet a Csernobil-szindróma, ahol ugyanis nem technikai vagy véletlenszerű emberi hiba vezetett a katasztrófához, hanem a diktatúra felülről érkező utasítását vakon követő engedelmesség: a helybeli mérnökök látták ugyan, hogy a Moszkvából elrendelt teszt megfékezhetetlen láncreakcióhoz vezethet, de nem merték leállítani, mígnem a folyamat megfékezhetetlenné vált.”