„Megtanulja az ember, hogy nem az a fontos, jó-e a reklám, igazat mond-e, hanem az, hogy szeretik-e az emberek. És ha azt látod, hogy a bugyuta, értelmetlen dolgok hatást gyakorolnak, akkor rájössz, az érzelmekkel kell játszani, nem az értelemmel. Aztán persze ebből az álláspontból már pontosan látszik, hogy nemcsak a reklám működik így, hanem a legtöbb dolog megítélése. Tök mindegy, mi egy párt programja, ha annak a vezetőjében lehet hinni. Az USA elnökválasztása nem programok csatája, hanem emberek harca.
Nem beszélve az olyan mindenkit érintő témákról, mint most az O******. Ha örülünk, nagyon örülünk, és ha az utolsó pillanatban valami mégsem jön össze, akkor a végletekig képesek vagyunk kitörni és leírni amúgy zseniális sportolókat. A racionális véleményekkel vitatkozunk, ha valaki nem akarja vagy nem tudja ezeket az érzelmi viharokat átélni, akkor az már hazátlan bitang, és ráadásként mára az is kiderült, hogy a sok aranyról az is tehet, hogy ki van kormányon. Mondom, nem gondolkozunk, az érzelmeink rabjai vagyunk.”