Gerő András az írásával mindenkinek ártott – leginkább mégis talán saját szavahihetőségének.
Gerő András a galamus.hu-n 2012. június 30-án megjelent Akadémikus antiszemitizmus című cikkében súlyos és igaztalan vádakkal illeti Romsics Ignác történészt, közelmúltbeli szerzőtársunkat és többünk tanítómesterét. Elfogadhatatlan számunkra a megbélyegzése, amit határozottan visszautasítunk. Gerő személyeskedő cikkével nem lehet vitánk, mert az koncepciózus, rosszindulatú és a szakmai tisztesség alapvető szabályait is figyelmen kívül hagyja. Ennek bizonyítékaira, Gerő András egyoldalúságára, csúsztatásaira szeretnénk felhívni a figyelmet, ezzel is jelezve a vád megalapozatlanságát.
Meggyőződésünk, hogy Gerő András írása sem szövegösszefüggéseiben nem állja meg a helyét (az idézett mondatoknak nem az a jelentése, amelyet ő tulajdonít nekik), funkciójában pedig végtelenül káros. Gerőt a hazai közönség elsősorban történészként ismeri – ő maga is ilyen minőségben jegyzi a cikket –, s mint egyetemi professzornak, tanszékvezetőnek, intézetigazgatónak a szakmát érintő hozzászólásaiban akkor is kötelessége a szakmai szabályok betartása, ha egyébként a közállapotok miatt aggódó honpolgárként nyilatkozik meg. Egy több ezer oldalas, levéltári forrásokkal bőven alátámasztott életműről néhány mondatos szövegkiemelések alapján ilyen sommás ítéletet bizonyosan nem lehet mondani. A baj azonban nemcsak ez.
1. Gerő András a szakmai etika alapvető szabályairól feledkezik meg, amikor Gyáni Gábor elemzése mögé bújva a Romsics számára dehonesztálónak gondolt részeket emeli ki egy 14 (!) évvel ezelőtt megjelent könyvből, a 20. századi magyar történetből, és némiképp álságosan jelzi, hogy akkor még ő maga sem merte elhinni azt, amit most fennhangon állít. Saját szövegértelmezésének ismertetése közben egyáltalán nem foglalkozik Romsics Gyánihoz írott válaszával (Romsics Ignác: Múltról a mának. Tanulmányok és esszék a magyar történelemről. Osiris Kiadó, Budapest, 2004. 405–408.), talán mert az megtörné a szép görbéjű koncepció ívét.
2. A másik súlyos vád, amelyet Romsics tavaly megjelent könyvével (Clio bűvöletében. Budapest, 2011, Osiris) kapcsolatban Gerő megfogalmaz, szintén nem áll biztos lábakon. A kommunista rendszer szellemi táborába tartozó történészek között Romsics – Gerő sugalmazásával, sőt állításával ellentétben – nem „sértett zsidókról”, hanem „korábban sérelmeket szenvedett fiatal zsidó származású történészekről” beszélt, akiket értelemszerűen a zsidóságuk miatt ért sérelem köti össze őket: tehát nem önmagában a zsidóságuk, hanem a zsidó mivoltuk miatt elszenvedett sérelem. Ez Gerő részéről megint olvasási hiba. Éppen ezért a diadalmasan feltett kérdéseire – tudniillik: „Mi más ez, mint színtiszta antiszemita értelmezési konstrukció? Mi más ez, mint a magyar antiszemita intellektuális hagyomány rehabilitálása? Mi más ez, mint maga az antiszemitizmus?” – elég könnyű felelni: a különböző szellemi és társadalmi csoportokból érkező kommunisták eltérő motivációinak feltárására tett kísérlet. (Egyébként a következő passzus végén maga Gerő András cáfolja meg saját vádját, amikor Hanák Péter sztálinistává alakuló zsidó identitásáról ír.)
3. Az innen merész gondolati ugrással Shylockhoz és Németh Lászlóhoz eljutó Gerő figyelmetlen olvasására jó példa az, hogy a Rákosi-éra idején háttérbe szorított történészek által használt „zsidó történetírás” kifejezéssel Romsics egyáltalán nem azonosul, ezt Gerő teljesen alaptalanul állítja. Ez megint Gerő olvasási hibája – vagy rosszindulatú inszinuáció.
Romsics Ignác, akit legtöbbünk két évtizede vagy még annál is régebben ismer, és megtapasztaltuk az óráin vagy az általa vezetett műhelyvitákon, hogy mindig a demokratikus értékek és a demokratikus világ védelmében állt ki, akkor is méltatlan lenne erre a megbélyegzésre, ha valóban állított volna hasonlót, amivel Gerő András vádolja. Erről azonban szó sincs.
Úgy gondoljuk, hogy az antiszemitizmusról mint történeti jelenségről van értelme beszélni. A napjainkban megnyilvánuló antiszemitizmusról kell is beszélnünk. De a szakmai korrektség határain belül. Nem pedig úgy, hogy provokatívan megbélyegzünk egy köztiszteletben álló történészt, aki vitán felül nem antiszemita.
Gerő András az írásával mindenkinek ártott – leginkább mégis talán saját szavahihetőségének.
Ablonczy Balázs
Ifj. Bertényi Iván
Békés Márton
Egry Gábor
Gyurgyák János
Kerepeszki Róbert
Olasz Lajos
Paksa Rudolf
Püski Levente
Turbucz Dávid
Ujváry Gábor
Ungváry Krisztián
Zeidler Miklós
A volt EP-képviselő szerint az elmúlt mintegy száz évben a külső erők megtalálták azokat az ágenseket, akik belül tudtak zavart kelteni vagy idegen érdekeket megjeleníteni.
Az angol beteg című film magyar főhősének valódi élete lenyűgöző, interaktív albumot ihletett: tartalmában és esztétikájában is méltó ajándék kerülhet a karácsonyfák alá.
Legismertebb labdarúgónk példája azt mutatja, hogy nem az eszközkészlet számít, hanem hogy mi jön belülről.
Sokkal fontosabb és súlyosabb problémákkal bajlódunk, mint pár éve, amikor a mozgalmatok elfoglalta az agonizáló baloldal helyét a céges érdekeltségek miatt.
Hogyan lehetséges, hogy a történelem összes kultúrája észak, dél vagy kelet felé orientálódott, és sohasem nyugat felé? Az égtájak kultúrtörténete színesebb és tanulságosabb, mint azt a GPS korában bárki gondolná – állítja Jerry Brotton, a reneszánsz professzora.
Nincs miért kárörvendeni az egyre mélyebb és szerteágazóbb német válságjelenségek kapcsán. Rajcsányi Gellért írása.
A főtitkár a védelmi kiadások növelésére, valamint háborús gondolkodásmód elsajátítására sürgette a szövetség országait.
Legalábbis a Dumb és Dumber – Dilibogyók és a Keresd a nőt! szerzőpárosa szerint. Akik a Dear Santa, egy családi vígjáték álcája mögött a sátánból és egy család veszteségéből csinálnak viccet.
