Jogállamhatár

„Az AB elleni siker ugyanis az IMF, a nemzetközi kolonialista baloldal vagy a Slovan Bratislava elleni diadal, hanem a jog uralma elleni győzelem. Ebben a párharcban a kormányfő stabilan csúcsformában lép pályára, minek nyomán a jogtudósoknak lassan felelniük kell arra a kérdésre: meddig érdemes asszisztálniuk a műsorhoz?

Hiába a munkájuk, ha úgyis kicselezik döntéseiket, akkor létezésük semmi egyebet nem szolgál, mint az ellensúly látszatának megőrzését. A politikai hatalom szemében nincs jelentősége véleményüknek, csupán szerepüknek: díszletnek kellenek a Nemzeti Együttműködés Rendszeréhez. És aki a jogállamra esküdött, annak nem feltétlenül kell erkélynek lennie a Rómeó és Júliában.

Pedig Orbán Viktor erre a feladatra tartja az AB-t: díszletnek. Nála nem kell Alkotmánybíróságnak lenni, elég annak látszani. Az is nyilvánvaló: még mindig sokan vannak a testületben, akik nem alkotmánybírónak akarnak látszani, hanem azok akarnak lenni. Volt idő, volt ciklus, amikor a regnáló miniszterelnök is azt gondolta, ez így helyes. Szép karriert befutott idézete szerint: »Az Alkotmánybíróság döntései kötelezőek. Nincs kibúvó, nincs kiskapu, ez a magyar demokrácia vastörvénye«.

Orbán ismét bizonyítja: ami a magyar demokrácia vastörvénye, az nem lehet a Nemzeti Együttműködés Rendszerének vezérelve.”