A nap, amikor Ázsiába költöztünk

„Nos, elég elkeserítő, hogy egy ország vezetője ilyen lesújtó véleménnyel van saját állampolgárairól, azokról, akik közvetve a miniszterelnöki székhez juttatták. Ami még rosszabb, hogy egy magát korábban konzervatív politikusnak valló Orbán teljes mértékben elrugaszkodott a valóságtól, a magyar nemzeti hagyományt sutba vágta (elvégre »Szűz Mária népét« nevezte félázsiainak), és a történelmünket is újraértelmezte. A magyarságot olyan népcsoportnak állította be, ami igényli a vezetést, nem érett a szabadságra, mint a skandináv népek.

Érdekes lenne egy olyan történelemkönyvet összeállítani, ami ezt a felfogást támasztaná alá (bár nem akarok ötleteket adni!). Így kimaradna 1222, 1514, 1526, 1703-1711, 1848-49, 1921, 1956, 1989 eseménytörténete, azon eseményeké, amikor egyértelműen a szabadság oldalára állt a magyarság. Úgy néz ki, hogy ez országunk vezetőjének mit sem számít. Tény, hogy a magyar nép (nem népség!) fiai hajlamosak a széthúzásra, konfliktusokra, de a legkomolyabb krízishelyzetekben - mint láthattuk történelmünk során - képes az összefogásra.

A központilag kierőszakolt összefogás időszakai többnyire elnyomást hoztak a magyarságra, elég ha csak a Habsurg-kor legzivatarosabb évtizedeire, a náci megszállás időszakára, vagy a kommunista diktatúrára gondolunk.”