Politika 2.0

„Hiába szól arról minden pártpreferencia vizsgálat, hogy »ha most vasárnap lennének a választások«, azok bizony két év múlva esedékesek, s az akkori országos kampányoknak kell majd meggyőznie minket, hogy menjünk el szavazni, és ha már sikeresen rábírnak erre, miért is, kire is adjuk voksunkat. Ezért is vagyok – addig is – jobban kíváncsi arra: milyen újdonságok, praktikák várhatóak két év múlva a vélemények szavazatra váltásának frontján? Az már most tudható, hogy e téren sem maradhat semmi a régiben. Változtak, – a kétharmad által – átíródtak a szabályok, az új keretrendszer az egyszeri, (rövidebb) elszánt, huszáros rohamnak kedvez, a mindent vagy semmit, illetve a győztes mindent visz elvén. Nem kell »nagyon«, vagy »agyongyőznie« magát senkinek a jövőben, elég lesz csak győzni. Csakhogy, míg a sportteljesítmények esetében egy-két századnyi, tizednyi különbség még, dobogós helyre, elismerésre váltható, addig a magyar politikában a nem győzők könnyen ama történelmi szemétdombra kerülhetnek, ahol már nem egy rendszerváltó párt végezte csúfosan. (A Fideszen kívül senki nem tudja – nincs rutinja abban -, milyen is, hogyan is kell túlélni pártként kétszer négy évet ellenzékben!)Éles és »mindent eldöntő« küzdelem várható tehát, csodálom is, hogy még cseppet sem érezni az előszelét. Persze, egyelőre az sem tudható biztosra, hogy a pártok mennyiből, miből, vagy hogyan gazdálkodhatnak? Valóra válik-e az az elegánsnak feltüntethető, de morbid gondolat, hogy akkor most a pártok egy darabig ne kapjanak állami támogatást az adóforintjainkból, míg kormányzati kommunikációra azért lássuk be: szükség van, az megéri a pénzét!

Megvallom, az ellenzéket egyáltalán nem érzem felkészültnek, ütőképesnek, tevékenységük közel sem átütő, mintha mindegyik szereplő, önmaga bágyadt árnyéka volna csupán: pontosabban a Jobbik és az LMP kezd hangsúlyosan színtelenné válni, míg a „vörösök« önszántukból fakulnak. Persze, egyikük sem kóstolta még a »hét szűk év« kenyerét, híveik sem ismerik az »állandó ellenzékben levés« keserű, cselekvésre, változásra sarkaló szájízét, az új formációk meg… Hagyjuk is!”