Vajon mitől növekednénk?

„Miután az alacsony államháztartási deficit miatt egyre szűkösebbek az állami források, a költségvetésből aligha lehet remélni jelentős összeget a növekedés serkentésére. Remélhetőleg a tranzakciós illetékből tervezett élénkítő program csak kósza ötlet: a sárgacsekk-adóból származó prés nem pusztán az alig hitelező pénzintézeti szektort vágja gallyra, hanem a vállalati szegmenst is, amely a növekvő közterhek miatt esetleg kitelepítheti bizonyos egységeit – beláthatatlan reálgazdasági következményeket előidézve.

Vagyis nincs más hátra, mint a kamat és az árfolyam, továbbá a működő tőke frontján remélni a gazdasági növekedést. És tenni is érte! Ehhez gyorsan meg kéne állapodni az EU–IMF-párossal, amely stabilizálná, sőt javítaná a forint árfolyamát, és lejjebb vinné a kamatokat is. A külföld felé a pénzügyi védőháló megléte kiszámíthatóságot eredményezne, amelynek révén nyugati, de akár keleti cégek fektetnének be hazánkban. Persze lehet még bíbelődni az uniós források lehívásának felgyorsításával is, ám ezen a téren a tapasztalat több mint lesújtó.

Még egyszer: kamat, árfolyam és működő tőke, plusz IMF-hitel. Szép lassan eljutunk az ortodox gazdaságpolitikához.”