A „rendes” maffiához hasonlóan az orvosmaffiát sem lehet csak rendőri-büntetőjogi úton felszámolni. Mivel a léte alapvetően nem bűnüldözési kompetencia.
„A boldogulás tuti receptje az egészségügyben (általában a közszektorban) nem a pénz. Ha az volna, az már feltételezne egyfajta minőségi üzleti gondolkodást. A feketepiac is piac, még ha fattyú is. De ezt a tájat ma változatlanul a kapcsolati barterügyletek logikája igazgatja. Rokonok az elsők (Móricz Zsigmond azonos című művét ajánlom), illetve a fejesek, akitől az intézményvezetőség remél valamit (támogatást, pártfogást, előléptetést.) A pénz még ilyen értelemben demokratikusabb vízválasztó lenne, hisz az piacgazdaságban bárkinek lehet. Keresheti, gyűjtheti, összetőzsdézheti, csinálhatja, lophatja, örökölheti, megnyerheti. Na de a törzsfő, a király rokona, és a pártfogását elnyerő bizalmasa, aki fölött kegyet gyakorol, nem lehet akárki! Egy premodern, nepotista rezsim jóindulata nem nyugodhat pusztán a racionális szürkegazdaság mocskos bankjegyein. Horn Gyula ügyében is ez a mentalitás lépett akcióba. Jelent majdan némi erkölcsi kihívást a jobboldal gyevi bírójának kivételezésen alapuló rendje ellen fellépni, ha ezt a kivételezést egy baloldali politikus is élvezi. (Igaz, szegény a tudtán és akaratán kívül.)
Nem a pénz(telenség)ről szól ez főként, hanem kurázsi-hiányról, tanult tehetetlenségről, a dzsentridzsungel farkastörvényeinek való behódolásról. A szerencsétlen, öreg embereket (akiknek nincs olyan pártfogójuk, mint Orbán Viktor) egy életen át arra szocializálták, hogy ne gondolkodjanak, főleg ne pofázzanak, ne lógjanak ki a sorból, cserébe majd az állam gondoskodik róluk. Hát most megkapták. Két nagy problémagóc van: öregszik a lakosság, tehát egyre több ilyen helyzetbe került idősről kell majd egyre kevesebb fiatalnak gondoskodni. Kettő: a fiatalokat újra megpróbálják betagosítani/beszocializálni az öngondoskodásról leszoktató, tanult tehetetlenséget gerjesztő paternalista akolba, amiről jól tudjuk, mit ér. A nyugdíjak visszaállamosítása, az egészségügy avítt, feudális privilégium-és protekcióőrzésének konzerválása mind ezt szolgálja. Visszazárni az embereket egy monopolszolgáltatási labirintusba, ahonnan nincs egérút, mert szándékosan devalválják a tőke-és pénzviszonyon nyugvó nexusok értékét. Hiába van pénzed, ha nem hajlik a gerinced. A közgazdasági okkultizmus jegyében a rideg, de korrekt üzletiség helyét a spirituális-vérségi kötelékek (értsd: sógor-komaság, plusz a lojális kivételezett »egyenlőbbek« raja) foglalják el. Orbán Viktor pedig a csúcson trónolva igyekszik majd függetleníteni önmagát az általa teremtett rendszer negatív effektushalmazától. Jó királyként nyit utat a törzsbeli és/vagy lojális alattvalóknak az önkezűleg generált kompetenciakáoszban. Vagy tesz gesztust a haldokló ellenfélnek, ahogy egy imperátornál szokás.”
A volt EP-képviselő szerint az elmúlt mintegy száz évben a külső erők megtalálták azokat az ágenseket, akik belül tudtak zavart kelteni vagy idegen érdekeket megjeleníteni.
Az iskolai osztályozásnak megfelelően értékelhetik a betegek egyebek közt az ellátás minőségét, a dolgozók hozzáállását és a tisztaságot.
Ne csodálkozzunk, hogy nem megy orvoshoz, akit azzal stresszelnek, hogy összeomlik az egész kóceráj. Francesca Rivafinoli írása.
A Fidesz mindenkit arra kér, hogy töltse ki a nemzeti konzultációt.
Jön az amerikai egészségügy és élelmiszeripar forradalma?
A héten került a parlament elé az a 2025-ös költségvetési tervezet, amiből kiderül: jelentősen bővülnek az egészségügyi ellátórendszer forrásai.
A civil szervezet úgy véli nem igaz, hogy az EU tagállami hatásköröket kíván elvonni Magyarországtól, és ezzel korlátozni kívánja a kormány mozgásterét.
Rodrigo Ballester szerint most dől el, hogy az EU olyan klub lett-e, ahol előírás a liberalizmus, és többé senki sem lehet konzervatív.
