Házastárs vagy palást

„Lépjünk inkább tovább, és tegyük fel azt a kérdést, hogy nem kellene-e módosítani ezt a kitételt? Ha rajtam múlna, bizony, alkalmaznék némi módosítást a törvényen. Elfogadom Szabó püspök érveit, hogy a lelkész identitás-ember, hogy valóban az az igazi példa, hogyha a lelkész családjával együtt szívvel-lélekkel a gyülekezetben Isten ügyét szolgálja, együtt van az általa pásztorolt gyülekezettel vasárnaponként. A parókus- lelkészek esetében talán meg is hagynám a törvénynek ezt a szigorát. De református egyházunkban nem csak klasszikus parókus-gyülekezeti lelkészek szolgálnak, erről mintha elfeledkeznénk. Vannak intézeti lelkészek, vannak hitoktató lelkészek, vannak egyetemi lelkészek, vannak kollégiumi lelkészek, vannak kórházi-lelkészek, különböző missziókban dolgozó lelkészek stb. Nem hiszem, hogy ezeken a posztokon is megáll püspök úr érvelése. Sőt, sokszor ezekben a hivatásokban gazdagító is lehet az ökumenikus nyitottság és a közvetlen tapasztalat, kapcsolat. Ne kelljen már valakinek, főleg, ha nem a kezdetek kezdetén – még felszentelés előtt – házasodik, szembesülni a palást vagy házastárs kérdéssel. Persze kérdés, hogy akarunk-e egyáltalán erről a törvényi kitételről gondolkodni, vagy azt mondjuk, hogy ez az állapot is befagyott, akárcsak az ökumené püspök úr szerint. Számomra nagyobb relevanciája lenne ennek, mint pl. a HK 80. kérdése fordításával kapcsolatosan lefolytatott vitának.”