Még egyszer a szakdolgozat-ügyről

„A szuverén.hu helyreigazítási kérelmet kapott Gyurcsány Ferenc volt miniszterelnöktől, illetve a megbízásából eljáró ügyvédi irodától a »Gyurcsány bizonyítványa« című írás miatt. (...) A helyreigazítási kérelemnek nem kívánunk eleget tenni. Az idézett következtetést ma is megalapozottnak tartjuk. (...)

A kifogásolt írásban, és most is, következetesen »gyanú«-ról írtunk, valamint arról, hogy »jó okunk van« bizonyos következtetések levonására. A volt miniszterelnök védelmezői azt vetik a szemünkre, hogy megsértjük az ártatlanság vélelmének jogállami normáját. Ezt a kérdést érdemes tisztázni. Az ártatlanság vélelme jogi norma, amely mindenekelőtt az államot és a nevében eljáró személyeket korlátozza: megtiltja számukra, hogy jogerős bírói ítélet nélkül a bűnösség jogkövetkezményeivel sújtsanak bárkit. Tágabb értelemben a norma része, hogy az állam képviseletében megszólalók ne beszéljenek bűnösként senkiről ítélet nélkül. A bűnösséget kell jogilag bizonyítani, nem az ártatlanságot. A demokratikus közéletben résztvevő közszereplőket nem köti ez a norma, pontosabban nem ez a norma köti. Ha csak olyan állításokat lehetne megfogalmazni a nyilvános közéleti vitákban, amelyek jogi mércével mérve bizonyítottak, akkor nincsen közélet, szabad politikai vita, sajtószabadság. Ha ezt a mércét alkalmaznánk a közéleti vitákra, akkor a sajtóban nem eshetne szó arról, hogy Simicska cégei tisztességtelenül kivételezett módon jutottak tengernyi állami megbízáshoz, hogy az állami földek botrányosan kerülnek Fidesz-közeli körökhöz, hogy a kormánytöbbség átláthatalanul juttat milliárdokat szellemi háttérintézményeinek (Századvég). Amikor a volt kormányfő helyreigazítást kér és pert helyez kilátásba a szuverén.hu-n megjelenthez hasonló következtetésekért, akkor hírhedt lex Répássy és a saját maga által is támadott Orbán-féle médiatörvény szellemében lép fel.

A demokratikus közélet szereplőit is kötik íratlan erkölcsi normák. Morális kötelességük a rendelkezésre álló releváns tényeket minél teljesebben megismerni, és azokat körültekintően mérlegelni, mielőtt nyilvánosan következtetéseket fogalmaznak meg. Számonkérhető rajtuk a következetesség, amikor egymáshoz az érdemi szempontok tekintetében hasonló ügyekről mondanak véleményt. Különös óvatosság indokolt, amikor olyan közszereplőről mondanak véleményt, aki pillanatnyilag nagyon elutasított, és ezért a közvélemény könnyen befolyásolható ellene akár kevéssé megalapozottan is. Gyurcsány ma ilyen ember, ezért elvárható, hogy a róla véleményt alkotó különösen résen legyen, és ne engedje, hogy olcsó hangulatkeltés befolyásolja.”