Fordulat vagy mégsem?

„Lehet számolgatni, hogy mennyi ideig tartanak ki a tartalékaink, és 8-9 százalékos hozamígéret mellett mennyi állampapírt tudunk sikeresen kibocsátani. Ez azonban nem lehet megnyugtató megoldás a szerfelett bizonytalan világgazdasági környezetben. Mert még a legkedvezőbb válságforgatókönyv esetén sem fenntartható az az adósságpálya, amely ilyen magas forrásköltségek mellett egyáltalán megvalósítható. A fenntarthatósághoz négy százalék körüli gazdasági növekedésre vagy öt százalék körüli elsődleges költségvetési többletre lenne szükségünk. Azt nem érdemes hosszan taglalni, hogy egyik feltételt sem tudjuk egykönnyen teljesíteni.

Itt és most ezért higgadt szakértői magatartásra van szükség; mindenekelőtt annak belátására, hogy IMF-hitel nélkül nem tudjuk tartósan stabilizálni a gazdaságunkat. Továbbá annak belátására, hogy a hitelfeltételeket többnyire a hitelnyújtók diktálják. És ha gyorsan akarunk hitelhez jutni, akkor minél hamarabb teljesíteni kell az általuk előírt követelményeket (még akkor is, ha esetenként méltánytalannak vagy igazságtalannak érezzük azokat).

A hitelmegállapodás és az olcsó finanszírozási forrás birtokában aztán haladéktalanul hozzá kell látni a gazdasági növekedés feltételeinek megteremtéséhez. Ugyanis csak viszonylag nyugodt és kiegyensúlyozott környezetben lehet eredményesen sikerre vinni azt a fontos munkát, amely - a nulla közelire csökkent - potenciális növekedési ütemünket legalább 2-3 százalék közé emeli. Az olcsó forrás nemcsak a nyugalom biztosítása miatt szükséges, hanem a hazai tulajdontöbbségű vállalkozások feltőkésítése miatt is. Munkahelyeket is csak komoly tőkebefektetések révén lehet teremteni a versenyszférában.

Ha ez az építőmunka a »húzd meg-ereszd meg« gazdaságpolitika folytatása miatt nem kezdődik el hamarosan, vagy csak alacsony intenzitással tud folyni, akkor az előttünk álló években az EU által megkövetelt hiánycélokat csak »vér, veríték és könnyek« árán tudjuk produkálni.”