Varsányi Gyula cikke több olyan, minimum vitatható állítást is megfogalmaz, amelyekre feltétlenül reagálni szükséges.
„Varsányi Gyula cikke több olyan, minimum vitatható állítást is megfogalmaz, amelyekre feltétlenül reagálni szükséges.
A szerző szerint »a jelenlegi finanszírozási rendszer központi média-megrendelésen alapul, a független filmes kezdeményezéseket sehol nem támogatják«. A tények, a fent leírtak, és a neten is olvasható pályázati kiírások szövege ezt tételesen cáfolja, azaz jókora csúsztatás a köznyilvános pályázatokat megrendelésnek minősíteni. Mint ahogy biztosan remélhető, hogy az elkészülő alkotások és maguk az alkotók is rácáfolnak majd az őket ugyan áttételesen, de ugyanakkor elég direkten »nem független filmesnek« minősítő újságírói vélekedésre. Mindezt erősíti, hogy a sokszínűség, a »kisebbek« védelme érdekében került be a kiírásba, hogy egy produceri iroda »csak« három pályázatot nyújthat be. Persze a cikk szerzője ezt is olyan előre eltervezett, irányított intézkedésnek tekinti, amely »oda vezet, hogy föl kell számolni« többek között a valóban nemzetközileg is elismert Kecskemétfilmet. A téma iránt minden bizonnyal elkötelezett Varsányi úr is tudja, hogy az említett stúdiók nehézségeit korántsem a Médiatanács okozta, és a törvény keretei között kiírt támogatási rendszerünk nem is teszi lehetővé produceri irodák normatív támogatását. A Médiatanács nem üzleti vállalkozásokat támogat, hanem értéket képviselő egyedi alkotások létrehozását.
Nem fedi a valóságot az a cikkben szereplő állítás sem, hogy »egycsatornásra szűkült a mecenatúra«, hiszen a Médiatanács pályázati rendszere mellett maga a cikk – önmagának ellentmondva ezzel – is többször felemlíti az Andy Vajna nevével fémjelzett Filmalapot, ahol akár egész estés alkotói műveket, dokumentumfilmeket is támogatnak. A közszolgálati televízió programkínálatát tekintve pedig – szerencsére és remélhetőleg emelkedő számban – egyre több általuk megfinanszírozott, műfajilag hasonló, »független filmes« alkotás látható.
Kis színesként említjük, hogy a szerző a pályázatainkat bemutató szakmai konzultációnkról írva megjegyzi, hogy oda az újságírókat nem hívták, de azt már nem, hogy teljesen nyílt, nyitott szakmai konzultáció volt, amelyen szemmel láthatóan – a kamerákkal és fényképezőgépekkel felszerelt kollégák jelenléte, valamint az ott elhangzottakat idéző cikkek sora bizonyítja– végig jelen voltak a sajtó tisztelt képviselői.”
Az elmúlt százhúsz évben öt államalakulathoz tartozó Csallóközben már a klub puszta működése is csodának számít, ám a DAC a megmaradás és a nemzeti összetartozás szimbóluma lett. Dunaszerdahelyi beszélgetés Tősér Ádámmal, a kerek születésnap alkalmából a sportklubról készült egész estés dokumentumfilm rendezőjével és Nagy Krisztiánnal, a DAC kommunikációs vezetőjével.
Ferenc pápa a béketörekvések folytatására bátorította Orbán Viktort a találkozójukon. A felek közti kapcsolat az utóbbi években intenzívvé vált, a miniszterelnök a keresztény értékek védelméért folytatott harcban az egyik legfontosabb szövetségesének tartja a szentatyát.
A volt EP-képviselő szerint az elmúlt mintegy száz évben a külső erők megtalálták azokat az ágenseket, akik belül tudtak zavart kelteni vagy idegen érdekeket megjeleníteni.
A nem túl bizalomgerjesztő előzetes ellenére a Demjén Ferenc dalaira komponált Hogyan tudnék élni nélküled? közelről sem olyan rossz, ami főleg a szerethető, szimpatikus szereplőknek és a jó ízléssel adagolt zenei betéteknek köszönhető.
Magyarországon is bemutatták a DAC filmet, a dunaszerdahelyi futballklubról szóló mozit, amely a felvidéki magyarság közösségteremtő erejének szimbólumává vált.
Az Emilia Pérez című francia bűnügyi musical ezzel együtt tíz jelölést zsebelt be.
A román-magyar gazdasági együttműködés egy újabb lendületet kap.
