A Pesty-ügy tanulságai – Nem kellene végre bezárni ezt a médiahatóság-boltot?

„A panaszosok oldaláról nézve pedig: akár van rajtuk sapka, akár nincs, bárki és bárkik méltóságukban is megsérthetők, feltéve, ha a sértés a »jó«, a hatóságnak kedves oldalról érkezik. A hatóság álláspontját szerintem így rekonstruálhatjuk röviden: az emberi méltóság sérelme akkor állapítható meg, amikor ők úgy gondolják. Ha nekik valami nem tetszik

Ha engem kérdeznének, Pesty Lászlónak joga van nézeteit – gondoljak én ezekről bármit is – közzé tenni. Hiszen John Miltontól 1644-től tudjuk, hogy lehetetlen, hogy az igazság szabad és nyílt küzdelemben elbukjon a hazugsággal szemben, mert Milton szerint az igazság a »Mindenható után a legerősebb«. Helyeselném, hogy – hiszen jóval innen van annál, ami eleve tiltható – bármely videotékában elérhető legyen Pesty műve, sőt, mivel a tág értelemben vett külső pluralizmust elfogadhatónak tartom, ez a mű talán még az irányzatos és előítéletes magántelevíziók valamelyikében is leadható. Viszont elviselhetetlen látvány, és jogsértő is, az adónkból fenntartott az alkotmányos értékeinkkel teljes összhangban működtetendő közszolgálati televízióban.

A médiahatóságnak, amint ezt naponta bizonyítja, érzelmei vannak, érthetően, hiszen az ő szemében a haza mindenek előtt és fölött áll, és mi más lenne a haza java, mint amit ő annak tart. Nyilván jó okkal utálja hát a Klubrádiót és, amint ezt folytonosan bizonyítja, rajong a Lánchíd Rádióért, valamint – a szív útjai kifürkészhetetlenek – szereti a Pesty Fekete Dobozt. Lelke rajta.

A probléma annyi csak, hogy az alapjogi jogalkalmazást nem a szeretet vezérli. A jogalkalmazó olvas, háttérelméletek tanulságait vonja le és azokat alkalmazni is tudja, óvatosan lépdel jogesetről jogesetre, kijelöli a konkuráló alapjogok határpontjait, alkalmazza az esetjogi jogalkalmazás szabályait, mert e nélkül csak törés-zúzás van, nem pedig jogalkalmazás.

Hogy mikor fogja ezt megtanulni a médiahatóság? Sohasem.”