„A Börtönregény olyan, mintha az 1999-es Visszavágó folytatása lenne, egy kicsit más környezetbe téve. Teleszőtték fekete humorral, nagyon jó dumákkal, és bár a forgatókönyvben konkrétan holdbéli kráter nagyságú lyukak vannak, nem zavaró a probléma, hiszen a hangulat mindent elvisz. Olyan akciófilm, amiről ha valaki azt állítaná, egy soha be nem mutatott ’90-es évekbeli Gibson film, melyet most kapartak elő, simán elhinnénk. Valahol az is. Erős kísérlet Mel Gibson feltámasztására, olyan film, ami maximumra tekert defibrillátorral hozná vissza az életbe az utóbbi időben csak bulvárbotrányairól híres sztárt. És valahol sikerül is neki.
A folyamatos forróság, a dumák, a mocsok, a kicsit valószínűtlen szerelmi szál remekül összeállnak, megjelenik a kötelező gyerek, de furcsa mód nem idegesítő, már szinte várjuk a kutyát, de helyettük csak akció jön, a fordulatok viszont otthon maradtak, hogy egy-két sör mellett sztorizgassanak a szebb időkről. A Börtönregény nyíltan mer B-mozi lenni, és mivel egy olyan egykori nagyágyút tesz meg főszereplőjének, akit régen nem láthattunk ilyen gyönyörűen brillírozni, élvezetes marad, csak éppen emlékezetes nem. Valljuk be őszintén, ha bárki más lenne a Get the Gringo főszereplője, a film a kutyát sem érdekelné. De Gibson jött, látott, és győzött, szóval nem lenne meglepő, ha a látottak alapján újra elárasztanák őt hasonló szerepekkel. Kapja el valaki ezt a gringót, és tartsa életben!”