Házasságról őszintén

2012. június 13. 16:18

A jelenben az ember hetyke, fiatal, előtte a jövő, de az öregkor fájdalmába beleérezni egy-egy pillanatra s ezt átgondolni fontos lenne. Interjú.

2012. június 13. 16:18
Berkesi Gábor
Onleány Társasblog

„Lelkipásztorként bizonyára sok házassággal és párkapcsolattal összefüggő beszélgetése volt. E tapasztalatok birtokában vajon mire érdemes odafigyelni, ha összeköti az életét két fiatal?

A legfontosabb probléma a modell hiánya. Ez érzékelhető az iskolában, ahol tanítok. A gyülekezetünkben szolgáló kolléganő, aki hittant oktat hét-nyolc iskolában, ugyancsak ezt tapasztalja: rengeteg az elvált szülők gyermeke. Ezt látják a gyerekek modellként. A kisgyerekek apukától hétvégén kapják a franciakrémest, meg a vidámságot, anyukától, aki pedig hét közben küszködik velük, a veszekedést. Amit tanácsolhatunk a fiataloknak, ha összekötik az életüket és családot alapítanak, épp az, hogy a modellre vigyázzanak, ami közös felelősség. A jó házasságok kialakulásának is épp ez a modell-hiány az egyik legfontosabb gátja. A másik pedig az »anti-isten«, az »ego-isten«, mely a világban ma nagyon dívik. Nem a »pénz-isten« a fő rossz, nem igaz: az Én hatalma nagyobb. A házasság is gyerekkorban dől el, bölcsisként meg ovis korban. Ha valakit úgy nevelnek, hogy minden körülötte forog, hogy a nap fölötte kel, delel és nyugszik, az a későbbiekben is csak a maga perspektívájából képes látni a világot. Az ilyen ember milyen anya, apa vagy házastárs lesz?! A házasság pedig csapatmunka, duett. Ha elkezdődik egy házasság, nem azt jelenti, hogy kitört a »happyness«, nem szakad ránk a menny a frigy megkötésével. A házasságot, egymást, a világot tanulni kell. Ez tanuló műfaj.”

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 74 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
durrbele
2012. június 14. 10:44
Házasság híve vagyok.38 éve élünk házasságban nejemmel.Ám ennyi idő alatt már annyira megismertük egymás gondolatát hogy már kérdezni sem kérdezünk mert tudjuk rá a választ.Szép a hosszú házasság de könnyen lehet belőle társas magány. /Anyukám nem panaszkodom:))/
Felebarát
2012. június 14. 09:27
na ezeket kéne összeirni egy cikkbe, amik itt elhangzottak :D annak több értelme lenne, mint bmelyik más cikknek
nyoooc
2012. június 14. 08:32
Ha az embernek célja van, akkor tesz érte, dolgozik érte. Ha házasodsz, hogy előtted célként egy jó házasság képe lebeg (és mi másért házasodnál?), akkor tenned kell érte. Nem a párod dolga, hogy jóvá tegye a házasságot, hanem a tiéd. (A párodnak is ugyanezt mondanám. :) )
gross
2012. június 14. 00:02
Nagyon szimpatikus gondolatok ezek - érdekes módon szinte teljesen megegyezik azzal, a vallás által átélhető érzéseket kivéve, amit a "szekuláris" analitikusok - terapeuták is hirdetnek. Abban biztos vagyok, hogy a legtöbb ember hasznot tudna húzni egy-két év terápiából. Régmúlt korokban valószínűleg a lelkipásztorok - a lélek adott viszonyok között legjobb ismerői - nyújtották ezt a szolgáltatást (ha úgy tetszik).
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!