„Átlátszó önnyugtatásnak, pótcselekvésnek tartottam korábban is, amikor az ún. kozervatív fórumok, sajtóorgánumok és bloggerek azzal igyekeztek kimutatni önálló gondolkodási képességüket, hogy Schmitt Pál nyilvánvalóan vállalhatatlan plágiumügyében merészeltek enyhe kritikát megfogalmazni, s ettől máris szabadnak és függetlennek érezték magukat. Amikor ezek az ún. véleményformáló személyek és fórumok majd a Fidesz szégyen- és veszélyérzet nélküli korrupciós ügyeit is hajlandóak lesznek akár említés szinten elővenni, akkor lesz valamiféle látszata a konzervatív lelkiismeret szárba szökkenésének. Addig viszont a jobboldali szavazók számára csak a kormányzati propaganda sulykolja tovább, miszerint a nemzetközi vállalatok olyan megátalkodott gonoszságot képviselnek a világban, hogy velük szemben a törvénytelen eszközökkel is szabad a magyarságát anyagi előnyöket biztosító szimpla külsőségként, a korrupcióra felmentésül szolgáló ürügyként használó »vállalkozókat« támogatni.”