„Nézzük a kormánypárt perspektíváját! Az ő esetükben a nyereség oldala tűnik inkább evidensnek. A régi ellenségen sikerült újra egy nagyot ütni, ez visszamenőleg is igazolhat sok mindent, és akárhol jár is most az egykori kormányfő, az egyre inkább legfőbb riválisnak látszó szocialistákat is éri egy ilyen találat, mivel mégis csak az ő egykori miniszterelnökükről van szó. Veszíthet bármit ebben az ügyben a jobboldal? Talán többet is, mint gondolnák. Ha most Gyurcsány a közvetetten bizonyított másolás miatt morális tűz alá kerül, azzal utólag is érvényessé válnak a Schmitt Pál elleni kritikák, ráadásul ott meg is volt a teljes szöveg. Ha mostani lebukása árnyékában Gyurcsányt vétkesnek kiáltja ki a jobboldali véleményformálás, akkor ezzel visszamenőleg is elismeri, hogy a lemondott államfő tette is erkölcsileg megkérdőjelezhető, holott ezt végig az ügy folyamán a fősodor tagadta.
Mit mutat a mérlegelés? Gyurcsány vesztett azok körében, akik már eddig sem bíztak benne, és megerősödhetett azoknál, akik továbbra is követik. Ennek a két hatásnak a mérlege nagyjából nulla, a politikai verseny egészére innen nézve nem igazán lesz érezhető hatással az ügy. A jobboldal számára tovább sikerült bontani a volt miniszterelnök karakterét, ami inkább csak valamiféle expresszív kielégüléssel jár, a most 1-2 százalékon mért Demokratikus Koalíciót fojtogatni ugyanis nem tűnik a politikai verseny szempontjából releváns tételnek. Ha a választók fejében még mindig köthető a volt miniszterelnök a szocialistákhoz, akkor ezen a fronton már többet el lehetett érni, az MSZP jött felfelé az utóbbi hónapokban, ezen a téren van teendője a kormányoldalnak. Kétséges azonban, hogy ezt a nyomulást sikerül-e a pártból már fél éve kivált Gyurcsányon keresztül megfékezni.”