Válságkezelés uszítással

„Pedig lehetne ezt emelkedettebben is művelni, ha Bukarestnek nem lenne fontosabb az, hogy külföldön majd minden kisebbségellenes intézkedése miatt magyarázkodnia kelljen. Simán el tudom képzelni, hogy Victor Ponta miniszterelnök holnapután bejelenti: sürgősségi kormányhatározatot dolgoztak ki a magyar nyelvű állami egyetem felállításáról, sőt, azt tervezik, hogy január elsejétől Kós Károly arcmása díszíti az ötven lejest, Adyé a százast. Vagy fordítva. Látom, amint bekamerázzák a Házsongárdot, pénzalapot különítenek el nagyjaink síremlékeinek gondozására, s minden felszólítás nélkül komoly erőfeszítéseket tesznek, hogy London, Párizs, Tokió és Washington komolyan vegye kisebbségpolitikájukat, amelynek központi eleme Székelyföld autonómiájának kidolgozása, majd működtetése lenne.

Megtehetnék. De mégsem teszik. Pedig egymillió választópolgárt és a művelt Nyugatot állíthatnák ciklusokon átívelően az oldalukra. Olyan döntéseket hozhatnának, hogy mindhárom romániai magyar párt önként kérné a feloszlatását. (Az opportunista RMDSZ speciel nem hiányozna az életemből.)

Megelégednék azonban egy Bukarestből Székelyudarhelyre küldött koszorúval is. A kék, sárga, piros szalagon Románia kormánya venne végső búcsút államalkotó kisebbségének egyik nagyjától.

De addig is felébredek, s amikor majd Ponta, vagy utódja bevezeti megszorító intézkedéseit, egyáltalán nem leszek meglepve, ha a székelyudvarhelyi polgárok egyszer csak Nyirő József frissen kihantolt sírjára bukkannak a temetőben. Könnyen lehet ugyanis, hogy a román nyugdíjasok megelégelik majd a műbeles virslit, és akkor ismét jól jön egy kis diverzió.”