Dániel Péter, a demokrata szélsőséges

Azért látszik, hogy itt jó néhány embernek kisebbségi érzése támadt egy bátor zsidó nyíltan vállalt cselekedete következtében. Ez azért valamivel tiszteségesebb, mint amit a Károlyi szoborral műveltek.

Dániel már annyira vörös bolsi, hogy festékszint se tud mást elképzelni csak vöröset.

Nem egy egyszerű kérdés ez az biztos. A szobor ledöntés, lefestés nem szép dolog általában, és jogosan lehet akár könyvégetéshez hasonlítani. De ugye 56-ban is ledőlt egy gyűlölt diktátor szobra itt és leverték nagyon sok helyről az elnyomásunkat jelképező vörös csillagot és ezen nem háborodunk fel, sőt a magam részéről például abszolút rendben lévő dolognak gondolom. Ahogy Gömbös Gyula szobrának felrobbantása a kommunista ellenállás részéről is számomra elfogadható cselekedet volt. Igaz ezekben az esetekben már valóban egy teljesen egyértelmű diktatúra volt Magyarországon, ami sok minden szabályt felül tud írni, nem csak a diktatúra részéről, hanem az azzal szemben adott válaszoknál is. Ma Magyarországon még nincs egyértelmű diktatúra, bár már ami van demokráciának nem igen nevezhető, inkább egyfajta átmenet a kettő között. Így ebben a furcsa közegben érdekes filozófiai kérdés, hogy mit tehet meg az egyén tiltakozásul és mit nem. Az úgy vélem nem képezi vita tárgyát közöttünk, hogy baromira nincs rendben Horthy szobrot állítani Magyarországon, baromira nincs rendben erről az alakról utcákat elnevezni, aki lelkesen írta alá a zsidótörvényeket, aki majdnem egymillió magyart küldött halálba és aki egy teljesen egyértelmű diktatúra működtetője volt, nem véletlenül köthető az a diktatúra az ő nevéhez. Itt első sorban az államnak lett volna kutya kötelessége, hogy amikor szobrot akarnak állítani ennek az alaknak, amikor utcát akarnak elnevezni róla, megtiltsa, hogy ez megtörténhessen. Az állam súlyos mulasztást követett el ezen a téren. Aztán itt vagyunk mi ugye, nagy hangú antifasiszta demokraták, akik felháborodtunk azon, hogy szobrot állítanak Horthynak, hogy utcát neveznek el róla és le is pötyögtük hősiesen itthonról az otthon biztonságából, hogy ez csúnya dolog. De nem tettünk érdemben semmit azért, hogy ezt a szégyent megakadályozzuk. Így ellenállásunk teljes hiányában, simán fel tudták állítani a szobrot, simán el tudnak róla köztereket nevezni. Az állam után a mulasztás vétsége a mi nyakunkon van, bár kényelmetlen szembesülni vele. Aztán jött a Dániel és loccsantotta a festéket. Ennek következtében a szobrot el kellett vinni a közterületről és jelenleg lemondható, hogy Magyarországon szerencsére nincs egyetlen közterület sem, ahol Horthy szobor állna. És ez az állapot jó, ez az ami rendben van és ezt el kell ismerni, hogy nem az állam, nem mi antifasiszták, hanem egyedül Dániel Péter érte el. A cél teljesen rendben az eszköz lehet vitatható, és akkor eljutunk oda, hogy a cél szentesítheti e olykor az eszközt. Dániel Péter ettől még a baloldal ripacsa ez igaz, de azt hiszem amit itt tett, az azért nagyon nem azonos azzal, amit eddig tett és amiért a hideg futkosott tőle normális emberek hátán. És az első Magyar Köztársaság elnöke, Károlyi személye is igen ellentmondásos, de mégsem hasonlítanám ennek ellenére sem egy Horthyhoz.

Nehogy eccer ezt a Danielát öntse le valaki egy szoborral!