Nem ismertek, hanem elismertek szeretnénk lenni

„Hogyan látjátok a hozzátok hasonló zenekarok helyzetét? Milyen nehézségekkel kell megküzdeni?

Laci: Az a baj, hogy nem az a lényeg, hogy ki mennyire tehetséges, mert nagyon sok tehetséges zenekar van. Csak nagyon nincs ennek az egésznek jövője ebben az országban. Rosszabb, mint négy éve. Kicsi a kereslet és nagy a választék.

Kristóf: Nem tudják magukat kiszakítani a tömegből. Ha még van is valami különleges bennük, nem tudják megmutatni azt.

Laci: Meg hát az is baj, hogy aki itt nagy név, az kint már nem az. És ez a legnagyobb baj. Itt egy 200-300 fős tömeg már nagynak számít egy koncerten. Nem egy Tankcsapdáról beszélek, akik megtöltenek egy stadiont, hanem például Óriás, Fish, Hiperkarma. Akik szeretik ezt a zenét, azok biztos ismerik.

Pé: Az a baj, hogy ezek mind rétegzenék.

Zoli: El kell találni egy réteget, és nincs gond. Ott van gond, amikor nem találják ezt a réteget.

Laci: Hát lehet... Nekünk szerencsénk van, mert van olyan tábor, akit meg tudunk mozgatni. (...)

Hogy tervezitek? Nagy fesztivál zenekar szeretnétek lenni, vagy szeretnétek megmaradni ilyen kis zenekarként?

FAZ: Semmiképpen sem szeretnénk megmaradni ilyen kis zenekarnak.

Kristóf: Minél több embernek meg akarjuk mutatni, hogy mit tudunk, meg hogy mit csinálunk, hátha tetszik nekik.

Pé: Nem ismertek, hanem elismertek szeretnénk lenni.

Zoli: Ez lehetne akár a zenekar ars poeticája. Nem ismertek, hanem elismertek…”