„A pártpolitikusokkal kapcsolatos elutasító véleményt legitimnek tartom, politikusok általi hangoztatását – ha a helyzet éppen így kívánja – megértem, ezzel együtt már 2005-ben sem tartottam igaznak. Nem azért, mert Szili Katalint jobb jelöltnek gondoltam, mint Sólyom Lászlót (pont az ellenkezője az igaz), hanem sokkal inkább azért, mert a rendszer logikájához inkább illeszkedőnek tűnik – de semmiképpen sem összeilleszthetetlen -, ha politikusok töltenek be egy politikai szerepet. Bocsánat, de hosszabban fogom idézni, amit hét évvel ezelőtt írtam:»Az elnökválasztás alkalmából sokan azt találgatják, a koalíció él-e a lehetőséggel, és valamelyik frontpolitikusát választja-e államfővé. A „csúnya pártpolitikus” kontra „független ember” vitáját azonban álkérdésnek tartom. A jó államfő ismérve nem az, hogy nem politizál, hanem az, hogy az alkotmányos előírásokat tiszteletben tartva, méltányos módon, tiszteletet parancsolóan teszi-e a dolgát. Miért ne lehetne egyszer köztársasági elnök Orbán Viktor, Dávid Ibolya, Hiller István vagy Kuncze Gábor - hogy csak négy valódi pártpolitikust említsek. Nem mindegy, hogy valaki az elnöki tisztségben lesz életében először politikus, vagy pártpolitikusból lesz önkorlátozó módon a demokratikus intézményrendszer működése felett őrködő államfő? Az elnöki szerep alkalmassági feltétele nem a hallgatás képessége vagy a gondolkodásra való képtelenség. Ha a koalíció bölcsen dönt, olyan embert választ - legyen politikus, tudós vagy más szakma jeles képviselője -, aki ténykedésével végre bebizonyítja, hogy létezik politika a pártok felett vagy azokon kívül is.«
S hogy miképp viszonyul mindez ahhoz, amit a bevezetőben idéztem a Véleményvezértől? Szerintem úgy, hogy nem lenne szabad egy kalap alá venni, és eleve diszkreditálni minden pártpolitikust. Kifejezi a nemzet egységét, és őrködik az államszervezet demokratikus működése felett – fogalmaz az alkotmány. Az államfő megválasztásához kényelmes többséggel rendelkező Fidesz-KDNP-nek most – többek között – azt kell mérlegelnie, hogy a számukra elfogadható jelöltek közül kinek van több esélye arra, hogy ennek az alkotmányos előírásnak megfeleljen. Meggyőződésem, hogy az alkalmasság nem a pártpolitikától való távolságból fakad, ahogy – erre egészen közeli példa áll rendelkezésünkre - az alkalmatlanságot sem a pártpolitikus előélet determinálja.”