Az a János-arcú rendszerváltás. Az a következmények nélküli ország. Az a tompa érzés újra, mint amikor leesett, hogy Gyurcsány nem mond le. Az a haveri kutya, ami tovább vergődik. Azok a történetek, amik kiderültek. És azok, amikről mindenki tud, de még nem derültek ki. Az a beszélés, félre. Az a nézés, félre. Az a kérdés, nem feltéve. Az a válasz, nem megírva. Az a szotyizás meg a bratyizás, a nenyizés meg a kerényizés. Az a polgári, konzervatív jobboldal, ami nem kért az egészből semmit, de hagyta magát bepalizni, amíg az végül ráég, a bepalizók meg csinálják tovább.
Tesis a világ, valami imát motyogj el a vécében, aztán csináljad tovább.