Török Gábor, a kollaboráns

„Török Gábor nem elég jelentős gondolkodó ahhoz, hogy ismét írjak róla, nem is ő maga az oka, hanem az egyre inkább terjedő kollaboráció, ami a Corvinus egyetem rendezvénysorozatában kétszer egymás után is megjelent. Török Gábor csak egy a kollaboránsok közül. Miért mondom, hogy Török Gábor és kollégái kollaboránsok? Lánczos Vera remek írásában már felhívta a figyelmet arra, hogy a demokrácia anomáliái és ellenségei között nem olyan képlékeny a határ, mint ahogyan sokan látni szeretnék. A II. világháború óta az európai kultúra legfontosabb határvonala, amely a tisztesség elvesztése és az elembertelenedés veszélye nélkül nem átléphető, a fasiszta és a náci eszméket szigeteli el a demokrácia sokszínű kultúrájától. Ez a határvonal valamikor Magyarországon is létezett, de már több mint húsz éve dolgoznak rajta a rasszisták és a nacionalisták, jobb és baloldalon egyaránt, hogy semmivé tegyék. Mióta újra megjelent a színen rohamosztagaival, parlamenti képviseletével, utcai demonstrációival az új hungaronáci párt, azóta már nemcsak arra van lehetőség, hogy a társadalomtudósok jó magyar szokás szerint elmaszatolják a különbséget a radikalizmus és a neonáci ideológia között. Török Gábor és társai nagy örömére a kollaboráció előtt is megnyílt az út.

A kollaboráció az ellenséggel való együttműködés. Aki kollaborál, az hozzásegíti az ellenséget, hogy tért nyerjen, hogy elfogadtassa magát vagy hogy valódi szándékait leplezhesse. A Jobbik a demokrácia ellensége, és ezáltal minden tisztességes magyarországi polgár ellensége is.”