„Jelen írásomat Tóta W. Árpád Alien vs. Predator című, e lapban megjelent cikke ösztönözte. Stílus és lapszerkesztési elv kérdése, hogy valaki milyen módon fogalmaz: hogy mégoly érdes és akár jogos kritikáját tapintatos vagy éppen trágár formába önti-e. Az azonban számomra nem elfogadható, ahogyan Tóta W. az egyház egészét bélyegezi meg, nevezi gonosznak. Azért nem, mert ezzel engem és még vagy egymilliárd katolikust is annak nevez. S nem utolsó sorban a második vatikáni zsinatot életre hívó szent életű XXIII. János pápát, a 2000-ben az egyház által elkövetett bűnökért, nevezetesen az inkvizícióért hivatalosan is bocsánatot kérő nagy egyházfőt, II. János Pált, vagy a 2010. márciusában az ír katolikusoknak írt levelében a papi pedofíliát elítélő XVI. Benedeket.
Tóta W. azt állítja, hogy a katolikus egyház belülről nem képes megújulni, ezért kívülről kell támadni—terroristákhoz hasonlít bennünket, sőt még az ártatlan embereket felrobbantóknál is rosszabb a véleménye rólunk. Szabadelvű konzervatívként természetesen nem vitatom el a véleményéhez való jogát. Azért tisztelettel felhívom a figyelmét arra, hogy ha mérlegre teszi a katolikus egyház alkotásait és bűneit, talán visszafogottabban és tárgyilagosabban fogalmaz, mert a Krisztus-követő közösség mindig képes volt Péterként talpra állni azután, miután megtagadta Jézust, szemben Júdással, aki a földön maradt, miután elárulta a Mestert. Olvassa és hallgassa szorgalmasan az egyház tagjainak egymással folytatott, bírálatának tárgyát képező vitáit, vagy éppen ezt a cikket.”