„A jelek szerint Orbán igenis komolyan vette a korrupció hírét, és most a legkiválóbb harcosát indítja ellene. Budai Gyula nem fog tétovázni, ha feljelentést kell tenni. Eddig sem tétovázott, igazi, mániákus igazságkereső. Ha ő azt vette a fejébe, hogy utánajár, mit keres Oszkó Péter a Wizzairben, akkor nem lehet kizökkenteni semmivel. Hát most majd lesznek kellemetlen kérdések. Mit keres Selmeczi Gabriella Abádszalókon? Miből és hogyan lett Lázár János és Rogán Antal erdeje-mezeje?
Bizony, még a kormánybiztos kollégák sem alhatnak nyugodtan, ha valami turpisságba keveredtek. Budai Gyula nem viccel, amibe belefog, azt felgöngyölíti. Legfeljebb a végén kiderül, hogy nem volt simli – de attól még az éberség nem lankadhat. Ráadásul épp most jöttek ki a vagyonnyilatkozatok, be lehet rendelni egyenként a tisztelt képviselőtársakat, és felkérdezni őket, hogyan is lett nekik a fizetésükből vármegyéjük. Aztán jöhetnek az offshore-lovagok, és végül minden elszámoltató ősellensége, Szauron.
Ideje volt már a határozott hadüzenetnek. Amúgy is folyik a nyomozás a Magyarországot megnyomorító spekulánsok után, tele van velük a töke a népnek. Végre a nyomukra akadtunk: nem a londoni tőzsdén bujkáltak, hanem idehaza. Kihallatszott már a leghűségesebb táborból is az elégedetlenség és a fintorgás, ha szóba került a zsákmányszerzés és a hűbéri rendszer. Az ilyen haszonlesők belülről rágják szét a nemzeti együttműködést, ha nem kergetik végig őket a történelem főutcáján. A korrupt privatizációs szerződések felülvizsgálata ősi jobbos követelés, amely végre valóra válhat. Szép, ropogós, friss ügyek ezek, nem évültek el, még a tinta se száradt meg rajtuk. Az eddig oly nyomorultul teljesítő elszámoltatási kormánybiztos most remekelhet.
Már ha nem azért küldték, hogy elhallgattassa az elődjét.”