„Napjaink politikai rendszerének vezérlő csillaga és hivatkozási alapja Széchenyi István. A kormányzat és helyi érdekű utánzói, amit lehet, róla neveznének el, még a diplomáciai kellemetlenségeket is vállalva.
De miről is szólt Széchenyi munkásságának legfontosabb időszaka, a reformkor? A hatalmat birtoklók szűnni nem akaró vitáiról, melyeknek középpontjában az állt, hogy miként szűkíthetik saját kiváltságaik körét. Az adómentesség megszüntetéséről, a jobbágyfölszabadításról, a népképviselet megteremtéséről, a sajtószabadságról. Ezeknek a vitáknak az értékéből alig von le valamit, hogy a kitűzött célok nagy részét csak a forradalom váltotta valóra, és az is csak részlegesen.
Az az áldozatvállalás sem volt hiábavaló, amelyet a nemesség legjobbjai élükön Széchenyivel tanúsítottak a modern Magyarország megvalósítása érdekében. A magánvagyonokból a köz céljára fordított hozzájárulások, a megannyi valóra váltott elképzelés.
Ezzel szemben ma. (...)
Az új oligarchiák azonban nem lesznek egy sikeres ország példaképei a jövő generációi előtt. Sem hős újítóvá, sem a hazájukért bármilyen áldozatra hajlandó szimbólummá nem válnak. Azt sem bizonyítják, hogy tehetséggel és szorgalommal mindent el lehet érni, mert nem tudásra és teljesítményére alapozzák vagyonukat és sikereiket, hanem kizárólag a politikai kapcsolatrendszerre.”