Malév-sirató

„Lehet vitatkozni azon, hogy az állam vagy a magánszektor jobb gazda, de mint a Malév példája mutatja, itt egyikből sem sikerült jól kijönni, és alapvetően nem önmagában azon múlt, hogy milyen kézben volt a légitársaság. A gyanús és eszetlen privatizációkkal és visszavásárlásokkal, pártpénzek mosására és hűbérbirtoknak használt vezetői pozíciókkal, kontraszelektált, csak a politikai hűség által kiválasztott managementtel, következmények nélkül szétlopható vagyonnal, világos célok, tervek, számok nélkül működő, politikai érdekharcok túszának használt, újabb és újabb hitelekből toldva-foldva működtetett cégek ugyanis előbb-utóbb, főleg, ha elfogy a kívülről pumpált pénz, kinyiffannak.

Így járt most a Malév, így áll a szó szerinti zajos, füstös, lángoló összeomlás szélén álló BKV, és erős a gyanúnk, hogy a MÁV megmentése is épp csak egy finanszírozhatatlan, pazarló struktúra meghosszabbítása újabb kis időre. És így áll még egy csomó állami cég és intézmény, amit hitelekből, uniós támogatásokból, elbocsájtásokból, összevonásokból, kiszervezésekből, vagyonelemek elkótyavetyéléséből és különféle egyéb trükkök százaiból sikerült fenntartani az elmúlt években-évtizedekben.

A Fidesz mindenáron történelmi küldetéssé akarja felnemesíteni a saját kormányzását, és a dolgok jelenlegi állása alapján ez sikerülni is fog. Csak nem úgy, ahogy ők tervezték. Az Orbán-rezsim történelmi küldetése az lesz, hogy konok, saját légváraihoz ragaszkodó ostobaságával és tehetetlenségével, afféle »gyújtogató, csóvás emberként« bevégezze azt, amit az előző kormányok összehoztak, és végleg összedöntse ezt a fenntarthatatlan, működésképtelen rendszert. Remélem sikerül nekik. És akkor talán lesz esély egy újat és talán jobbat építeni.”