Hoffmannt kihagyták az alaptantervből

„Mennyire határozta meg eddig és mennyire fogja meghatározni ezután a Nemzeti Alaptanterv (NAT) az iskolák mindennapi gyakorlatát?

Eddig nem nagyon határozta meg, mert csak kompetenciákat írt le, a konkretizálás a kerettantervekre és az iskolák helyi tantervére hárult. Az új NAT-ot ezzel szemben feltöltötték tartalmakkal, ezért az már nagyon is befolyásolja, mi történik a tanórákon. Nagyon bőséges, (sőt: túl bőséges) műveltséganyagot ad, amit a kerettanterv még tovább konkretizál, s így még ennél is elviselhetetlenebb megkötöttséget fog jelenteni. A helyi innovációkat mindez szinte lehetetlenné teszi. Ez az irodalomban különösen tragikus, mert ha egy olyan irodalmi kánont nyomunk le a gyerekek torkán, ami nincs hozzáigazítva személyes érdeklődésükhöz, generációs kultúrájukhoz, akkor nem sikerül belső tudássá tenni a tananyagot. Ha egy szóval kellene jellemeznem a NAT-ot, azt mondanám, eklektikus. Ha kettővel, akkor eklektikus és túltelített. Azért eklektikus, mert három réteget olvashatunk ki belőle. Egy rendkívül ideologikus, illuzórikus bevezető elméleti szöveget, egy kitűnő és korszerű részt, amiben a kompetenciákat, a differenciálás módszertani alapelveit, a fejlesztési követelményeket fogalmazzák meg, illetve a kötelező, közös műveltségtartalmak megjelenítését. Ha egy iskola komolyan veszi, hogy megtanítsa az erősen túltelített utóbbit, akkor nem lesz ideje a kompetenciák fejlesztésére. Az egyik legnagyobb hazugság, hogy a módszertani szabadsága megmarad a tanároknak. Ilyen mennyiségű anyagot csak kinyilatkoztatva lehet leadni. Ez a tanterv csak a nevében alaptanterv, mivel nem csupán a tantervek közös alapját, nem csupán a közös nemzeti minimumot tartalmazza, hanem annál sokkal-sokkal többet.

Az államtitkárság szerint nagy igény volt arra a pedagógusok körében, hogy visszanyessék a túlzott szabadságot, és meghatározzák, mit kell konkrétan tanítani. Tényleg jobban szeretik a tanárok, ha megmondják mit, mikor, hogy tanítsanak?

Az elmúlt húsz évben volt egy állandó ingadozás a helyi és a központi szint abszolutizálása között. Eddig az előbbi volt hangsúlyos, ami az iskolák mintegy 20 százalékának kedvezett, ahol innovációra kedvet érző tanárok voltak. A másik 80 százalék valóban tehernek élte meg a szabadságot. Hoffmann Rózsa oktatáspolitikája azért nem kap kellő ellenzést, mert a tanárok a túlzott önállóság helyett, inkább szeretnének végrehajtók lenni. Ez nagy baj, mert végrehajtók végrehajtókat, alattvalók alattvalókat nevelnek. A Magyartanárok Egyesülete mindig is azt mondta, hogy a NAT és a helyi tantervek közötti köztes szintet, a - segítő jellegűen, profi szakemberek által megírt - kerettanterveket kellene erősíteni. Eddig a domináns tankönyv alapján írták a kerettanterveket, és ez óriási probléma volt. Magyarból például a '80-as években megjelent tankönyvek »íratták« a 2000-es, és még a mostani, 2012-es tantervet is. Enyhén szólva más volt 1980-ban a kultúra, a kontextus, mint ma. Vicces, hogy például magyarból - néhány változtatással - az új NAT az 1978-as tantervre hasonlít leginkább. Eltelt több mint 30 év”