„Nem, önök garanciát láttak Földesi-Szabóék vállalkozásában. Hogy ez a garancia mire vonatkozott, rejtély, hiszen az önök céghálózata nem volt közvetlen és nyilvánvaló veszélyben 2006 őszén, amikor a randalírozások láttán arra a következtetésre jutottak, hogy garanciára van szükségük. Egy másik vezetőjük, Krupp úr szerint legalábbis az alapítvány NBH-hoz kötődő tagjai »garanciák arra, hogy az alapítvány véghezviszi célkitűzéseit«. Amely célok ugye mennyire felértékelődtek a tévéroham után!
»Elhatározásunkat erősítette, hogy ebben az időszakban – 2006. augusztus, szeptember és október hónapban – voltak a zavargások. Nem nehéz elképzelni azt, hogy mit érez egy kereskedő akkor, ha olyan utcai eseményeket lát, mint tavaly (2006) ősszel. A legális kereskedelem akkor működik, ha nincsenek zavargások. Az alapítvány a rendőrséget támogatta, ezzel a közrendet biztosította, a célok itt találkoztak.« Nem, nem nehéz elképzelni, mit érez egy kereskedő, ha azt látja, hogy az a forradalmi tömeg, amellyel elvileg, lelkiekben együtt érzünk, bármikor bebaszhatja bármelyik CBA kirakatát is, feldúlva a felvágottas pultot éppúgy, mint a társadalom békéjét.
Ez tűrhetetlen volt. Lépniük kellett: meg kellett keresni és találni a Gyurcsány/Szilvásy-éra NBH-jához köthető, szeptember óta adóhatósági vizsgálat alatt álló Egymásért Egy más-ért Alapítványt, amely biztonsági garanciát jelentett Fidesz-barát céghálójuk számára. Így történhetett és nem másképp. Ja, hogy az alapítvány a cikk szerint »visszautalt a Breier és Társa Kft.-nek 70 millió, a Krupp és Társa Kft-nek 120 millió forintot«? Hát szabad ilyet? És tényleg, mi van a többi adományozó CBA-céggel, azok nem kaptak vissza semmit? És hogyhogy »nem kívánnak nyilatkozni«, meg »nem reagálnak«, mint azt kolléganőm írja? Hm, elnök úr?”