A túlélés esztendeje

„Ilyentájt, amikor már húsz napnál kevesebb van hátra az óesztendőből, egyre sűrűbben köszönünk el úgy egymástól, hogy megfogalmazzuk a jövő évre vonatkozó jókívánságainkat. Az alapján viszont, ami jelenleg látszik 2012-bõl, az ilyenkor szokásos közkeletű kifejezések használata túlzott optimizmusnak tűnik. A B. ú. é. k.! helyett most bőven elegendő, ha sikeres túlélést kívánunk egymásnak. Mert tényleg ez lehet a legjobb, ami jövőre történhet velünk. Sokszor, sok mindenhez hasonlították már ezt az országot.

Az egyik legutóbbi miniszterelnöki hasonlat a gyorsnaszád kifejezés volt. Az e szóval kapcsolatban elindult össznépi gúnyolódóverseny résztvevőivel szemben nekem szimpatikus ez a kommunikációs fordulat. Mégpedig azért, mert szeretném ilyennek látni hazánkat. Boldogság töltene el, ha ez a kis ország – minden lakójával együtt – csakugyan gyorsnaszádként száguldana előre a világ tengerén. Ezért is fájdalmas tudomásul venni, hogy erre most nincs lehetőség. Le kell horgonyoznunk ott, ahol vagyunk. Mégpedig erősen, jól beakasztva a vasmacskát, hogy el ne sodorjon, fel ne borítson minket az ár. Mert a láthatáron már gyülekeznek a magasra duzzadt, fekete, tarajos hullámok. Közeleg a globális gazdasági és ökológiai válság következő vihara, aminek eddig csak az előszelét éreztük. Orbán Viktor – amint egy vasárnapi interjúban kifejtette – már fel is vette a viharkabátot, és ezt tanácsolja mindenkinek. A gyorsnaszádon közben megkezdődött az újabb leltározás. Ismét át kell nézni mindent, hogy mi az, amit mindenképpen a hajón kell hagyni, és mi az, amiről le kell mondanunk.”