„Nicolas Sarkozy francia elnök csütörtöki és Angela Merkel német kancellár tegnapi beszédéből kiolvasható volt, hogy noha mindketten látják, az Európai Unió szerződéseit meg kell reformálni, abban még nem egyeztek meg, miként történjék. Amire talán sor kerül hétfőn, amikor találkoznak Párizsban.
Afelől, hogy euróapokalipszisről lehet szó, egyikük sem hagyott kételyt beszédében. A francia elnök a délkelet-franciaországi Toulon városában leszögezte, Európát a jelenlegi euróválság »elsöpörheti«, ha nem hajlandó a változásra. És ezt a változást heteken belül meg kell tennie. A német kancellár ugyanakkor Berlinben az euróövezeti tagországok integrációjának maratoni hosszúságú, évekig tartó folyamatáról beszélt, aminek hallatán nyilván sokak fejében megfordult a gondolat, vajon van-e még idő egy ilyen hosszú futásra, amikor a szakadék egy sprintnyi távolságra került. A francia elnök a kontinens elé vetítette totális hanyatlásának sorsát, amikor azt mondta: »Ha Európa nem változik elég gyorsan, akkor a globális történelmet Európa nélkül írják.« Majd hozzátette, Európának nagyobb szolidaritásra van szüksége, és ez több fegyelmezettséget jelent. (...)
Tényleg egy fiskális unió mutatja a válságból kivezető utat, mint Merkel követelte? Azaz vajon az-e a megoldás, hogy az euróövezeti országok szorosan integrálják az adózási és költségvetési politikájukat úgy, hogy Brüsszel bünteti az engedetlen országokat? Vagy kollégájának, Sarkozynek van igaza? Aki épp azt hangsúlyozta, hogy a megoldás nem a nemzetekfelettiségben rejlik, hanem abban, ha az unión belül a nemzeti kormányok továbbra is a kezükben tartják a legfontosabb stratégiai és politikai döntéshozatali folyamatokat? Mi más ez, ha nem a nézetek meglehetősen reménytelen összehangolatlansága éppen az EU és az eurózóna két vezető országa között?”